Lesz-e igazi szocdem párt az MSZP? – Galló, Mráz és Paár a Mandinernek

Galló Béla szociológus, politikai elemző, a XXI. Század Intézet tudományos főmunkatársa

Mráz Ágoston Sámuel politológus, elemző, a Nézőpont-csoport vezetője

Paár Ádám történész, politológus, a Méltányosság Politikaelemző Központ elemzője

***

Baloldali értékek, szociáldemokrata trendek, bal-ítéletek

Mit jelent ma a baloldaliság? Mik a jelképszerű baloldali értékek 2020-ban?

Galló Béla: Aktuálpolitikai értelemben itt és most, Magyarországon mindenekelőtt tagolatlan Orbán-fóbiát jelent. Minden „baloldalinak” gyűlölnie kell Orbánt, de nem minden Orbán-gyűlölő „baloldali”. Az idézőjel nem véletlen: 2004 óta csak ebben a negatív értéktartományban létezik nálunk pártszerű baloldaliság.

És ezt sem ők találták ki.

Mráz Ágoston Sámuel: A nemzetközi térben a baloldaliság egyrészt a jól keresők és különösen a szűkebb gazdasági elit fokozott adóztatását jelenti, és az így remélt pluszbevétel elköltéséről szóló diskurzust. Másrészt még mindig erős a baloldal balliberális szárnya, amely a nyugati világ megszűnt vagy átalakult munkásosztályának elvesztése után az újabb és újabb etnikai, migrációs vagy akár szexuális, de feltételezésük szerint elnyomott kisebbségek felszabadításáért folytatott küzdelemre fókuszál. Más kérdés, hogy ez a politika a megmaradt munkásszavazókat inkább taszítja, mint vonzza, így a balliberális pártok törzsszavazói a liberális polgárok lesznek.

Paár Ádám: Önmagában az is kérdés, hogy a baloldal-jobboldal páros rendelkezik-e még magyarázó erővel a politikában. Hiszen láthatjuk, hogy évtizedek óta baloldalinak mondott kormányok végrehajtanak olyan politikát, amelyet klasszikusan jobboldalinak tartunk, például a fiskális megszorítások, és jobboldali kormányok is folytathatnak keynesiánus politikát. Európában az állami szintű szociális gondoskodás egy pártokon átívelő minimum, tehát a szociális igazságosság képviselete sem egyöntetűen csak baloldali érték. A XXI. század elején a bal- és jobboldal szavak kiüresedtek. Jelenleg keresik, miként lehetne tartalommal föltölteni őket.

Magyarországon és a világon. De ezek vállalhatók nem baloldali pártok számára is. Nehéz tehát meghúzni a határokat.

Galló Béla szociológus, a XXI. Század Intézet tudományos főmunkatársa

Társadalmi igazságosság, egyenlőség, szabadság, szolidaritás – hogyan lehet megtölteni új tartalommal ezeket a régi alapértékeket? Mi a felelőssége a baloldali pártoknak ezen értékek erodálódásában, kiüresedésében?

G.B: Fogas kérdés, a nemzetközi szociáldemokráciát is ilyesmi foglalkoztatja. Az MSZP jelenleg legföljebb kommunikációs csalétekként használja ezeket az értékeket. A 2004-től 2010-ig tartó másfél ciklusnyi kormányzásuk alatt nyoma sem volt a baloldali társadalom- és gazdaságpolitikának, de azelőtt sem igazán ez határozta meg őket. Dokumentálható, hogy a 2008-as válságra is olyan intézkedésekkel feleltek, amelyek után a piacfundamentalisták nemzetközi gurujai is megnyalhatták mind a tíz ujjukat, a szegényebbek pedig még szegényebbek lettek.

P.Á.: A pártok sem tudják, hogyan lehetne új tartalommal megtölteni ezeket a régi fogalmakat. Nyilván agytrösztök sokaságának kellene ezen dolgozniuk. De nem kell teljesen újat kitalálni. Meg lehetne nézni, más pártok milyen válaszokat adtak korunk kérdéseire, s kritikusan azokra reagálni, vitatkozni bátrabban velük, esetleg tanulni abból, ami jó. A konzervatív, liberális és szocialista/szociáldemokrata eszmehalmazoknak valamiképpen tanulniuk kellene egymástól. Mindegyiknek vannak köztes értékei, például az élet és a természet fönntartása, de a zöld gondolat is minimummá válik. A felelősség megosztott: az 1970-es évek óta döbbenetesen növekednek a világban az egyenlőtlenségek, s mivel a szocialista világrendszer összeomlott, a kapitalizmus előtt elhárult minden akadály. A nyugati szociáldemokrata pártok pedig – a skandinávok és az osztrákok, illetve részben a franciák kivételével – kicsit hamar elkábultak az USA dominálta kapitalista világrendszer sikerétől, s hamar beadták derekukat, amikor megszorítások elfogadásáról, a széles körű privatizációról és deregulációról volt szó. Ugyebár, a Blair-i Munkáspárt volt az éllovas ebben. Nem véletlenül gúnyolták az „új Munkáspártot” Thatcher legnagyobb örökségének.

M.Á.S.: A Tony Blairt másoló, „harmadik utas” szociáldemokraták – idehaza

azaz a kérdésben felsorolt baloldali értékek nem játszottak szerepet a gyakorlatban. Így sokkal nehezebb az új tartalmakkal való megtöltés is azoknak, akikkel szemben felhozható, hogy a gyakorlatban nem is követik ezeket az értékeket. Ennek ellenére, általánosan elfogadott értékekről lévén szó, mindig szervezhető kampány rájuk hivatkozva. Az „alapjövedelem” követelése vagy a nemzeti tőke elleni jelszavak ezt a professzionális kampánytechnikát tükrözik.

Mráz Ágoston Sámuel politológus, a Nézőpont-csoport vezetője

Milyen szociáldemokrata trendek vannak jelenleg 2020-ban az európai politikában, miután az uniós intézményi válság és a migránsválság következtében az elmúlt éveket egy jobboldali populista hullám jellemezte?

M.Á.S.: Ezt az első kérdésben megválaszoltam, de az európai minimálbér és az alapjövedelem követelése biztosan ide tartozhat. A magyar társadalmi valóságtól ezek idegen ötletek voltak, de a gazdasági nehézségek ezt felülírhatják.

P.Á.: Három trendet látok. Az egyik: újítónak lenni. Zöld, viccpárti elemekkel hígítani a sokszor száraz baloldali politikát. A másik: a David van Reybrouck flamand politológus által „jó populizmusnak” nevezett irány követése. Ez lényegében azt jelenti, hogy

és vállalni a kisember képviseletét. Ez nem rossz, de vannak kockázatai: nem szabad átvenni minden hangzatos szólamot. Például a bevándorlás-ellenességet nem szabad átvenni csak azért, mert azzal a jobboldal vezérei sikert arattak. Éppen elég Trump van, nem kell még balról is gyarapítani a számukat. Végül: vissza lehetne térni a ‘90-es évek előtti szakszervezet-pártoló, erősen egyenlőségelvű, közösségi értékekhez. Amit a skandináv és az osztrák baloldal máig képvisel. A bécsi választás mutatta, hogy ez is jó irány. A magyar baloldalnak e három út között kell keresnie a maga egyéni – magyar – hangját.

G.B: A legutóbbi EP-választások óta, amikor is volt „populista” előretörés, ám nem volt áttörés, szembetűnően érezhető a mainstream elitek tudatos ellentámadása, amit Joe Biden várható elnöksége még inkább erősíthet.

Ha azonban a mainstream nem érti meg, hogy a „populistákat” ő maga hozta és hozza létre arrogáns és fáradhatatlanul téves világértelmezéseivel (intézményi válságok, migráció), akkor a jövőt jelző varázsgömb vészjósló ábrákat, gomolygásokat mutat. A helyzet nem túl biztató.

Paár Ádám történész, politológus, a Méltányosság Politikaelemző Központ elemzője

A globalista–lokalista, a föderalista–szuverenista, a bevándorláspárti–bevándorlásellenes..., stb. szembenállásokban a jobboldal felvette az állásait, a baloldal pedig az ellenkező pozíciókat. Úgy tűnik, mintha a baloldal ezen kérdésekben a rosszabbik lóra tett volna. Hogyan lehet korrigálni ilyen álláspontokat arcvesztés nélkül?

G.B: Ha az MSZP politikusai ismernék a szociáldemokrácia történetét, tudhatnák, hogy a szociáldemokrácia a kommunizmussal merőben ellentétesen de facto nemzeti alapon fejlődött. Nem volt kötelező haladási irány, a „ kis” svédek például lényegében mindig a saját útjukat járták, nem is rosszul. A korszerű nemzeti gondolat és az ezen alapuló felelős nemzetköziség akkoriban még jól megfért egymással. Palme, Brandt, Kreisky, Mitterand egyszerre volt svéd, német, osztrák, francia és egyúttal európai, sőt globális horizontú politikus. Ami a mai szociáldemokráciát jellemzi, az a multinacionális cégérdekekhez igazodó megfelelési kényszer.

M.Á.S.: Jelenleg a hazai baloldal kettős beszéddel próbálkozik: mást mond a választóknak (például tagadva a bevándorlás támogatását), és mást mond Brüsszelben. Mindez aligha növeli hitelességét, de egy-egy konkrét üzenettel a kommunikációs csatákba be lehet bocsátkozni anélkül, hogy a teljes világképről és értékrendről lenne szó. Ha a szellemi műhelyeikben mégis sikerül majd az eszmerendszerüket is finomhangolni (például a baloldali nemzetfogalmat megalkotni), új arcokkal ez arcvesztés nélkül is képviselhető lehet. A mai, kommunikáció-központú politikában új szereplőket viszonylag gyorsan fel lehet építeni, akik új üzenetekkel tudnak megjelenni.

P.Á.: A szociáldemokrácia mindig akkor volt erős, amikor lokális volt. Sok pártban ez ma is így van. Bajorországban például teljesen természetes, hogy egy bajor szociáldemokrata vállalja a hagyományokat, s ünnepnapon népviseletben van (például Christian Ude volt müncheni polgármester). Ugyanakkor a lokális nem ellentéte az Európa-pártiságnak.

mert az európai országok csak együtt védekezhetnek az USA és a föltörekvő gazdasági hatalmak globális versenyében. Ami a bevándorlást illeti: Európa a legélhetőbb kontinens, így a bevándorlás nem áll meg, akár van baloldal, akár nincs. Afrika és a Közel-Kelet országaiban kellene egy valódi szociális fordulat, de ez az ottani középrétegek ügye kell legyen. A globális felmelegedés és a túlnépesedés miatt sokszoros ellenszélben vannak ezek a középrétegek. Mindenesetre nem szabad és nem is lehet becsapni az ajtót a politikai, háborús és klímamenekültek előtt. Annyit jogosan követelhet az európai baloldal, hogy más, az érintett térségekben gazdaságilag jelen lévő, – sokszor cinikus – föltörekvő államok (például Kína vagy Oroszország) is osztozzanak meg a terhen és a humanitárius feladaton.

Kísértet járja be az MSZP-t – az elhibázott múlt kísértete

A magyar politikai palettán az MSZP definiálja magát szociáldemokrata pártnak. A Magyar Szocialista Párt hagyományos értelemben vett szocdem párt?

G.B: Korántsem, miként az a fentiekből is kitűnik. A definíció ez esetben sem fedi a valóságot, mint ahogy Európa számos országában is így van ez. Az ellenzéki szerepben persze mindig könnyebb verbálisan balra húzni, de ma már végzetes baj van a hitelességükkel. És ezen tíz év alatt jottányit sem sikerült javítaniuk.   

P.Á.: Az MSZP karakterét tekintve egy baloldali gyűjtőpárt. Kezdettől rendkívül változatos volt a tagság összetétele, s csak egy homályos tartalmú baloldaliság kötötte össze őket. Harminc év telt el a rendszerváltoztatás óta, ez történelmi léptékben kis idő.

Félidőben vagyunk, lehet, hogy az MSZP megéli a végét. Akinek halálhírét keltik, sokáig él.

M.Á.S.: A magyar baloldal, miután látta a Szovjetunió agóniáját és hanyatlását, gyorsan más forrásokat keresett a gondolatimporthoz. Kezdetben az eurokommunizmus, majd a svéd szociáldemokrácia volt a példaképe, amelyeket megpróbált másolni. Horn Gyula példája jól mutatta, hogy egy tehetséges politikus, felismerve az idők jelét, 1989-ben kommunista apparatcsikból nyugaton is elfogadott szociáldemokrata lehetett. Később, Gyurcsány Ferenc alatt pedig a „harmadikutas” szociáldemokráciát másolta a párt, jól értesültek szerint a volt kormányfő-pártelnök komolyan tervezte a pártnévváltást is, felvállalva a „szociáldemokrata” elnevezést.

mivel a rendszerváltozás után kormányon töltött 12 évben végig neoliberális politikát folytatott az MSZP. Mivel tíz éve ellenzékben vannak, most is csak a „szavak szintjén” értékelhető a párt, s ezek között a nemzetközi szociáldemokrata szótár kulcskifejezései megtalálhatóak.

Résztvevők az MSZP „Szövetségben Európával” című kampányrendezvényén az Europe Congress Centerben 2019 májusában

A felmérések szerint az MSZP harminc éves történetének mélypontján van. Milyen rossz döntések, hibák történtek, amelyekről a párt tehet, illetve melyek azok a körülmények, amelyekről nem tehet, de ellene hatottak?

G.B: Horn Gyula még ügyesen menedzselte az MSZP eredendően strukturális ellentmondásait, utána azonban Gyurcsány Ferenc pódiummutatványai következtek, egy ideig – a megtéveszthetőek számára – sikeresen.

Gyurcsány e tekintetben valóságos tankönyvi dilettánsnak bizonyult. Ez akkor is így volt, ha a világválság nem kedvezett senkinek, így az MSZP-nek sem.

P.Á.: Szerintem egyetlen nagy hiba volt: hogy a párt túlzottan elkábult a Blair-i irányvonaltól. Nem baj, hogy tanult, sőt, de kritikusabbnak kellett volna lenni. A 2008-2009-es válságról nem tehet, de ez tette be a kaput a Gyurcsány-kormánynak.

M.Á.S.: Volt egy kiinduló tehertétel a párton az elődpárt és a rendszerváltozás alatti vagyonátmentés, az örökölt államadósság terhe és a társadalom súlyos veszteségei miatt. Ezt követte a Bokros-csomag, amely neoliberális elvei ellenére nem ártott a párt népszerűségének – beszédes, hogy az egykori pénzügyminiszterről, és nem a kormányfő Horn Gyuláról kapta nevét. Az MSZP megmaradt a „kisemberek” és a posztkommunista elit szövetségének. Utóbbit Gyurcsány Ferenc robbantotta fel – a neoliberális válságkezeléséért, a döntéseiért az őszödi beszéd után nem tudta, vagy talán szereplési vágya miatt nem is akarta áthárítani a felelősséget. Ekkor vesztette el a kis egzisztenciával rendelkező szavazótáborának jelentős részét a párt. 2010 után Gyurcsány Ferenc már nem belülről erodálta az MSZP-t, hanem nyíltan fellépett ellene a monopolhelyzet felszámolásával, a DK megalapításával. A baloldalinak nevezett pártok közötti versengés tovább erodálta az MSZP-t, amelynek ma már elsősorban hagyományőrző szavazói vannak, a Gyurcsány-párt 2018 utáni erősödése a karrieristákat közülük is elcsábította.

Az MSZP tudja, hogy a tőle elpártolt baloldali szavazókat úgy vonzhatja vissza, ha markáns baloldali, szocdem párt lesz. Hogyan lehetséges a visszatérés a neoliberális vágányról a szocdem vonalra?

P.Á.: Erre egyszerű a válasz: mozgalom kell. Ki kell lépni Budapestről és a megyeközpontokból, járni kell az országot, szerveződni – ahogyan a régi szociáldemokrata pártok tették, vagy éppen a Fidesz a polgári körökkel.

az emberek igényeire reagálva. 

M.Á.S.: Lehet, hogy ez a vonat már elment. Ha mégsem, akkor a Horn Gyula idejében még megvolt kisegzisztenciák felé kellene nyitnia a pártnak, de ehhez nemcsak szép plakátok, hanem hiteles politikusok is kellenek, akik a terepmunkát el tudják végezni. A rezsicsökkentés ellenzése vagy a tizenharmadik havi nyugdíj visszaállításának kritikája azonban nem arra utal, hogy az MSZP megértette volna az „idők jeleit”.

G.B: Sohase mond, hogy soha – tartja a mondás. Most mégis mondom. Ennek a brand-nek – pestiesen szólva – annyi.  

Frans Timmermans, az Európai Szocialisták Pártjának csúcsjelöltje és Tóth Bertalan, az MSZP elnöke az MSZP „Szövetségben Európával” című kampányrendezvényén 2019 májusában

Az MSZP-brand valóban sérült brand, viszont közismert. Miként lehetne újraépíteni?

G.B: Politikailag sehogy. A szellemi megújuláshoz pedig nem elegendőek a néhol esetleg mégoly színvonalas baloldali „skanzenek” sem. Lakni aligha lehet bennük, ha a nemzetet kidobják az értékvilágukból. Ma nem létezik releváns társadalomkritika a neoliberális globalizmust megrendszabályozni kívánó, korszerű nemzetfelfogás nélkül.

M.Á.S.:

a párthoz köthető arcok, az emlékezetes döntések, küzdelmek. Ehhez 2022-ig az idő erősen korlátozott. Tegyük hozzá, hogy a közös lista terve miatt az önálló brandépítést az MSZP nem is ambicionálja: már sajtótájékoztatókat sem tartanak egyedül. Sokkal valószínűbb, hogy 2022 után egy új, egységes baloldali párt jön létre a közös lista alapjain.

P.Á.: A mozgalomépítésnek, a lokális kötődések ápolásának kell az első helyen állnia. Utána jöhet az ideológia.

Baloldali narratívák, társadalmi támogatás, hatalomra törekvés

A baloldal hagyományosan a munkásrétegek képviselője. Hogyan állnak ezzel a vállalással a nyugat-európai szocdem pártok, illetve itthon az MSZP?

G.B: Az a hagyomány már régen a múlté. A középosztályosodás (ami felé a munkások is törekszenek) mindenütt néppárti fordulatot eredményezett a baloldalon belül is. Nem is ez a baj, hanem az, hogy eközben

Hát, nemigen csorog le. Ami az MSZP-t illeti: az a helyzet, hogy a szocialista pártot a „roncstársadalom” sosem érdekelte. Ja, ahol a tőkét építik, ott hullik a forgács – hogy egy klasszikus bolsevik mondást kifordítva citáljunk ide.  

P.Á.: Kicsit túl van misztifikálva ez a „munkás vagy nem munkás bázis” kérdés. A régi szociáldemokrata pártok elsősorban a szakmunkásságot értették a munkások alatt. A szociáldemokrata kultúrában sok minden (olvasókör, kórusmozgalom..., stb.) kifejezetten ezen réteg igényéből táplálkozott. Mindig voltak értelmiségi, kispolgári, sőt néhol földműves rétegek is a szociáldemokrata mozgalmakban, és fordítva: a katolikus munkás választhatta a kereszténydemokrata pártot Olaszországtól Bajorországig, Írországban vallási és nemzetiségi kötődés mentén adta voksát. S voltak mindig bevándorlás-ellenes munkásszervezetek is. A mai helyzetet illetően: nyilvánvaló, hogy a nyugat-európai pártok egy tévedésben vannak, amikor keresik a régi, szakszervezetbe tömörült kékgalléros munkásságot, amelyet a ‘90-es években elengedtek (bár nem mindenütt: a svéd szakszervezeti mozgalom 90 százaléka ma is a szociáldemokrata pártra szavaz). Közben szem elől tévesztik azokat, akik még kiszolgáltatottabbak: a nem szervezett, egyik állásból másikig sodródó prekariátust. A prekárius dolgozók a fél- és negyedállásban vergődők, a diplomás munkanélküliek, a mezőgazdasági dolgozók – ez mind egy kiszolgáltatott réteg. Ami az MSZP-t illeti, vitathatatlan a felelőssége.

Nyilvánvaló, hogy az MSZP-nek a nagyvárosokon kívül az ország szegény vidékein lenne keresnivalója, nemcsak a munkásság körében (ott is), hanem a prekariátus és a mezőgazdasági népességben is.

M.Á.S.: Átalakult a munkásosztály, és több kutatás szerint is a nemzeti érdeket védő jobboldallal kezdett szimpatizálni. Marx híres tézisét cáfolva kiderült, hogy a munkásoknak igenis van hazájuk. Ehhez jön, hogy Magyarországon a szakszervezeti mozgalom különösen rossz állapotban van, így a munkásérdekek képviselete a munkásosztály érdektelensége és a szervezeti háló hiánya miatt is nehézkes.

Élő szobor az MSZP majálisán 2014. május 1-jén a Városligetben

Középosztály megerősítése, köztársasági eszme, a demokrácia értékeinek hangsúlyozása. Ezeket egy nagyszámú, baloldali érzelmű szavazói réteg a magáénak tudja, mégsem voksol az MSZP-re. Hol vannak a szavazóik? Miért nem vonzzák be ezt a réteget?

G.B: Miről is szól az egyik alapmese?  Aki egyszer hazudik, az még OK, aki kétszer, hát, fogcsikorgatva bár, de még az is elmegy. A harmadiknál azonban már nincs bizalom, akkor sem, ha tényleg jön a farkas. És jött is. Szerencsére a szavazók okosabbak, mint a politika és a média.

M.Á.S.:

Mivel az MSZP-nek vannak versenytársai már, így választék áll a választók előtt is.

P.Á.: DK, Momentum, LMP, újbaloldali körök, sőt, Jobbik 3.0…, a választóknak van bőven választásuk.

Kitörési pont és szavazóvonzó tényező a zöld politika beépítése a szocdem programba. Sikerült-e a baloldali pártoknak hitelesen inkorporálni a zöldek témáit? Illetve sikerült-e nekik ezt „baloldali” témaként elszipkázni a jobboldali pártok elöl?

P.Á.: A zöld téma ma már minimum. A fiatal generációknak ez éppoly természetes, mint a romantika nemzedékének a nemzetben gondolkodás. Az összes nagy párt szenved attól, hogyan lehet egyszerre zöldnek is lenni, meg a gazdasági hatékonyságot is képviselni. A baloldal még messze nem zöld teljesen, de iszonyú erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy összebékítse a zöld és a piros színt. A nyugati közbeszédben már elfogadott a kettejük szövetsége, Magyarországon még nem annyira – sőt, a magyar baloldal egy része és az ökopolitika híveinek egy része között van egy jókora ellenszenv egymás iránt. A zöldek egy része ma értékeiben kulturálisan konzervatívabb, mint a magyar baloldal.

– szívesen ölre mennek majd, ha a pártjukról és a kulturális értékekről van szó, de összefognak, amint a globális és hazai környezetszennyező beruházásokat, nagybirtokokat, techcégeket kell ütni.

G.B: Én inkább azt látom szerte a világon, hogy a zöldek inkorporálják a szocikat. Németországban ez a trend már eléggé előrehaladott. Magyarországon, ahol se erős zöld párt, se markáns baloldal nincs, ez a kérdés egyelőre meglehetősen akadémikus.  

M.Á.S.: A koronavírus okozta gazdasági nehézségek közepette a zöld politikáról szóló üzenetek nehezebben közvetíthetőek. Jól mutatja ezt Greta Thunberg „munkanélkülivé” válása. Középtávon azonban igaz, hogy a jobb- és a baloldal között zajlik a szellemi küzdelem e téren. Magyarországon 2019 végén a jobboldal gyors felzárkózási kísérletet indított el.

Az MSZP és a DK liberálisokkal, zöldekkel és nemzeti radikálisokkal készül szövetségben kormányváltásra. Az SPD példája azt mutatja, hogy a párt a CDU-val kormányozva amortizálódott, elvesztette határozott baloldali arculatát. Az MSZP-t nem fenyegeti a feloldódás veszélye az ellenzéki összefogásban?

M.Á.S.:

A magyar helyzet különlegessége az volt, hogy nem egy nagyobb párt vette át az MSZP programját (ahogy a CDU az SPD-jét), hanem egy kisebb párt, az SZDSZ kényszerítette rá az MSZP-re a sajátját.

P.Á.: Dehogynem, az MSZP-t nagyon is fenyegeti a feloldódás veszélye. De van más választása, mint az összefogás? Nincs. Ha nem megy bele, rásüthetik, hogy kerékkötő.

G.B: AZ SPD-CDU viszony más rugókra jár: a mai CDU tudatosan szipkázza el az SPD tematikáit és szavazóit. A középpártokat sújtó elitkritika azonban mindkettejüket (mind a hármójukat, hiszen van egy CSU is) érinti. De az MSZP közel sem akkora súlyú párt, mint az SPD vagy a német zöldek;

– ahová ma már szerintem vágyik is.

***

fotó: Földházi Árpád, Paár Ádám, XXI. Század Intézet, MTI