Akárhogy is, a Napi Magyarországként föltámadó Új Magyarország főnixmadara a sajtóban szolgálta azt, hogy az 1994-ben összeomlott MDF által hagyott űrt a Fidesz-Magyar Polgári Párt betöltse, és így – az első Orbán-kormánnyal – némi levegőhöz és önazonosság-érzethez jusson a nemzeti közösség.
Meghalt Szalai Attila (1950-2020), felőlem nézve egy nyílt, szlávosan – lengyelesen – érzelmes, egyúttal férfias magyar ember, kitűnő külpolitikai újságíró, diplomata, polonista, és főleg: az Antall József rendszerváltozás-kori miniszterelnök holdudvarában alapított Új Magyarország utolsó előtti, majd a Napi Magyarország első főszerkesztője. Az Új Magyarországnál kezdtem újságírói pályám 1991-ben, dolgoztam a Napi Magyarországnál is, úgyhogy sajtótörténeti idők emléke tolul fel, ha Szalai Attilára gondolok...
amelyben a rendszerváltó kormánypártok: MDF, kisgazdák, kereszténydemokraták hallatni tudták hangjukat, gondolataikat, meg tudták indokolni sokat gáncsolt törekvéseiket. Méghozzá olyan időkben, mikor minden újság baloldali volt, s a köztévé és közrádió is hemzsegett az első szabadon választott kormányerővel ellenséges posztkommunistáktól.
A lap kezdeti arcai többek között Albert Gábor, Kocsis L. Mihály (engem, kezdő újságírókölköt ők vettek fel), Apáti Miklós (Apáti Bence édesapja, költő), Vödrös Attila, Kő András, Szalai Attila voltak. A menet közben a politikában jelentkező Antall-Csurka MDF-es belháború leképezéseként az Új Magyarország hangja Fábián László főszerkesztése idején mérséklődött.
1994-ben, az MDF kormány bukása után a furmányos Horn Gyula MSZP-s új miniszterelnök fölmérte, hogy a szólásszabadság látványa szempontjából érdemes megtartani az Új Magyarországot. Egy szocialista üzletember, Kelemen („Kordax”) Iván készségesen megvette és „Őfelsége ellenzékévé” próbálta formálni ezt a napilapot. Nem ment, Franka Tibor, majd Alexa Károly főszerkesztő alatt igazi, élénken ellenzéki és mind profibb orgánum lett az Újmaó. 1997 körül azonban Hornék, az MSZP-SZDSZ kormány azt ismerhette föl, hogy a választás előtt el kell süllyeszteni az újságot, ködös tulajdonváltások kezdődtek, a működésre, bérekre elapadt a pénz.
A megmaradt szerkesztők, köztük Szalai Attila főszerkesztő-helyettes majd főszerkesztő, lázas összértekezleteken vívtak ködszurkáló harcot a nem tisztázott tulajdonos hitegető képviselőivel.
Az Új Magyarország úgy süllyedt végül el, hogy közben az új jobbközép centrális pártnak bejelentkező Fidesz szellemi-üzleti holdudvara a háttérben megegyezett az összeomló lap némely befolyásos személyiségeivel – Szalai Attila köztük volt – és így az Új Magyarország szinte teljes gárdája adta az első „fidesznyik-közeli” napilap kezdőcsapatát. E huszáros, a szocikat és szadeszosokat elképesztő csel nélkül a Fidesz nem biztos, hogy tudott volna választást nyerni 1998-ban. A most elhunyt Szalai Attila volt az első főszerkesztője, míg D. Horváth Gáborék meg nem fúrták.
Akárhogy is, a Napi Magyarországként föltámadó Új Magyarország főnixmadara a sajtóban szolgálta azt, hogy az 1994-ben összeomlott MDF által hagyott űrt a Fidesz-Magyar Polgári Párt betöltse, és így – az első Orbán-kormánnyal – némi levegőhöz és önazonosság-érzethez jusson a nemzeti közösség.
Attila a gégerák miatt igen sokat szenvedett, de férfiasan hordozta ezt a terhet haláláig. E-mailváltásból sejtem, hogy tudta, s a szenvedés még inkább megbizonyosította: van egy közös Mennyei Főszerkesztőnk, aki még a világ teremtése előtt megszerkesztette alakunkat, sorsunkat, és életünk után magához vesz, előléptet, beavat szent, kimondhatatlanul boldogító titkaiba.
Isten nyugosztaljon, Szalai Attila!
Az elektromos mobilitás „forradalmi gyorsasággal” fog elterjedni, mert az egész világ megtanulja azt, hogy az olajimport az mekkora kitettség – jelentette ki Mráz Ágoston Sámuel a Mandiner Mesterterv című műsorában.
Titkosszolgálati háború zajlik a háttérben: külföldi érdekek és ukrán bérügynökök akarják manipulálni a magyar választást.
Wáberer György a Telex stúdiójában égette magát tovább.
Nem maradt több kérdés a Tisza Párt elnöke kapcsán.
A tengerentúlról most éppen azt fejtegetik, hogyan kellene értelmezni a magyar belpolitikai folyamatokat. Kevés sikerrel.
A miniszterelnök szerint az a kérdés, hogy ki tudja kívül tartani Magyarországot a készülődő háborún?
A miniszterelnök szerint a legkisebb falutól a legnagyobb városokig egyértelművé vált számára, mindenki tudja, mi a választás tétje.
Most pedig síri csend honol a szerkesztőségekben.
Magyar Péter kendőzetlenül mondta ki: „g*ci nagy háború lesz”. A felvétel kiszivárgása után Tisza-szimpatizánsok tömegei fejezték ki csalódottságukat a párt közösségi oldalain, többen az ellenzéki tömörülés hitelességét és kommunikációját kérdőjelezték meg, sőt egyesek azt jelezték, hogy elbizonytalanodtak a választási részvételt illetően.
