Elment Szalai Attila (1950-2020), az Új és Napi Magyarország hajdani főszerkesztője

Meghalt Szalai Attila (1950-2020), felőlem nézve egy nyílt, szlávosan – lengyelesen – érzelmes, egyúttal férfias magyar ember, kitűnő külpolitikai újságíró, diplomata, polonista, és főleg: az Antall József rendszerváltozás-kori miniszterelnök holdudvarában alapított Új Magyarország utolsó előtti, majd a Napi Magyarország első főszerkesztője. Az Új Magyarországnál kezdtem újságírói pályám 1991-ben, dolgoztam a Napi Magyarországnál is, úgyhogy sajtótörténeti idők emléke tolul fel, ha Szalai Attilára gondolok...

amelyben a rendszerváltó kormánypártok: MDF, kisgazdák, kereszténydemokraták hallatni tudták hangjukat, gondolataikat, meg tudták indokolni sokat gáncsolt törekvéseiket. Méghozzá olyan időkben, mikor minden újság baloldali volt, s a köztévé és közrádió is hemzsegett az első szabadon választott kormányerővel ellenséges posztkommunistáktól. 

A lap kezdeti arcai többek között Albert Gábor, Kocsis L. Mihály (engem, kezdő újságírókölköt ők vettek fel), Apáti Miklós (Apáti Bence édesapja, költő), Vödrös Attila, Kő András, Szalai Attila voltak. A menet közben a politikában jelentkező Antall-Csurka MDF-es belháború leképezéseként az Új Magyarország hangja Fábián László főszerkesztése idején mérséklődött. 

1994-ben, az MDF kormány bukása után a furmányos Horn Gyula MSZP-s új miniszterelnök fölmérte, hogy a szólásszabadság látványa szempontjából érdemes megtartani az Új Magyarországot. Egy szocialista üzletember, Kelemen („Kordax”) Iván készségesen megvette és „Őfelsége ellenzékévé” próbálta formálni ezt a napilapot. Nem ment, Franka Tibor, majd Alexa Károly főszerkesztő alatt igazi, élénken ellenzéki és mind profibb orgánum lett az Újmaó. 1997 körül azonban Hornék, az MSZP-SZDSZ kormány azt ismerhette föl, hogy a választás előtt el kell süllyeszteni az újságot, ködös tulajdonváltások kezdődtek, a működésre, bérekre elapadt a pénz. 

A megmaradt szerkesztők, köztük Szalai Attila főszerkesztő-helyettes majd főszerkesztő, lázas összértekezleteken vívtak ködszurkáló harcot a nem tisztázott tulajdonos hitegető képviselőivel. 

Az Új Magyarország úgy süllyedt végül el, hogy közben az új jobbközép centrális pártnak bejelentkező Fidesz szellemi-üzleti holdudvara a háttérben megegyezett az összeomló lap némely befolyásos személyiségeivel – Szalai Attila köztük volt – és így az Új Magyarország szinte teljes gárdája adta az első „fidesznyik-közeli” napilap kezdőcsapatát. E huszáros, a szocikat és szadeszosokat elképesztő csel nélkül a Fidesz nem biztos, hogy tudott volna választást nyerni 1998-ban. A most elhunyt Szalai Attila volt az első főszerkesztője, míg D. Horváth Gáborék meg nem fúrták. 

Akárhogy is, a Napi Magyarországként föltámadó Új Magyarország főnixmadara a sajtóban szolgálta azt, hogy az 1994-ben összeomlott MDF által hagyott űrt a Fidesz-Magyar Polgári Párt betöltse, és így – az első Orbán-kormánnyal – némi levegőhöz és önazonosság-érzethez jusson a nemzeti közösség.

Attila a gégerák miatt igen sokat szenvedett, de férfiasan hordozta ezt a terhet haláláig. E-mailváltásból sejtem, hogy tudta, s a szenvedés még inkább megbizonyosította: van egy közös Mennyei Főszerkesztőnk, aki még a világ teremtése előtt megszerkesztette alakunkat, sorsunkat, és életünk után magához vesz, előléptet, beavat szent, kimondhatatlanul boldogító titkaiba.

Isten nyugosztaljon, Szalai Attila!