Mit tapasztaltok, az emberek nyitottabbak a segítségnyújtásra most, hogy mindenki bőrén tapasztalja, milyen egy nagy járvány, vagy inkább félnek a kialakult helyzettől és inkább nemet mondanak, még úgy is, hogy máskor akár szívesen adnának vért?
Alapvetően csökkent a véradók száma, ezért is alakult ki hiány a vérkészletekben.
A mozgalmunk fontossága épp ebben rejlik: a legtöbben nem számolnak a járvány efféle következményeivel, és habár szívesen segítenének, nem tudják, hogy hol van rájuk igazán szükség. Természetesen ez a lehetőség bármikor adott, viszont célszerű ilyen helyzetekben külön figyelmet fordítani az olyan, látszólag háttérbe szoruló problémáknak, amik ekkor még hatványozottabban állnak fent.
A jelenleg is futó akció, ami március 27-ig van meghirdetve, csak egy egyszeri program, vagy várható még tőletek a jövőben más hasonló kezdeményezés is?
Ez a dátum már számunkra is egyre inkább csak iránymutatás, hogy mikorra tervezzük teljesen kinőni Budapestet és magunk mellé állítani az összes olyan egyetemet, amely szívesen részese lenne ennek az együttműködésnek. Mindenképp addig szeretnénk folytatni, ameddig csak lehet, illetve a jövőben is szívesen foglalkozunk hasonló események megszervezésével.
Tervezitek tehát országos szinten is folytatni az akciótokat 27-én?
Igen, természetesen folytatni szeretnénk, illetve reméljük, hogy önfenntartóvá válik a kialakuló „verseny” az egyetemek között, és azok, akik már adtak vért, újra elmennek, amint letelt az 56 napos előírt szünet a két véradás közt.
Ez a jelenlegi akció nyilván nagy segítség, azonban az egészségügy jelenlegi vérigénye ennél sokkal nagyobb. Mi a meglátásotok tapasztalataitok alapján mit kellene tenni, hogy hatékonyabban jussanak vérhez a klinikák és kórházak?