Izrael megint választott: mire jut most Netanjahu?

Vajúdtak a hegyek és egeret szültek Izraelben. Míg a legutóbbi – második, szeptemberi – választáson Beni Gantz centrista Kék-Fehér ellenzéki pártja szerzett 33 széket és a Likud 32-t, most Benjamin Netanjahu Likudjának jósolnak a részadatok alapján 36 széket, a Kék-Fehérnek pedig 32-t. Persze Izraelben az alacsony bejutási küszöb, és a polarizált politikai paletta miatt

A szavazatok 90%-os feldolgozottságánál – melyet a koronavírus miatti óvintézkedések nehezítettek, s melyből cikkünk írásakor még hiányoznak a katonák és diplomaták szavazatai – a Likud mögé sorakozó jobboldali tábornak 59 széket jósolnak, amely két székkel kevesebb, mint a százhúsz fős Kneszetben – izraeli parlamentben – a többséghez szükséges 61 szék. A jobboldali táborhoz a Likud mellett a keleti ortodox Sasz (10 szék), az askenázi ortodox Egyesült Tóra Zsidóság (7 szék), illetve a Jamina (6 szék) jobboldali tömb tartozik. Velük szemben a Kék-Fehér mellett a centrista-baloldali tömbhöz sorolható még a Munkapárt-Geser-Merec, mely 7 széket kapna. Ha a centrista-baloldaliak az arab pártokat tömörítő Közös Listával (15 szék) összeállnának, még akkor is csak 54 széknél tartanának. A szekuláris jobboldali Jiszrael Bejtenu a jelek szerint 7 széket kapna.

Gantz első nyilatkozataiban arról beszélt, hogy a Likudnak nincsen többsége, és hogy mindenki várja ki a végeredményt.

mint fogalmazott: „Hatalmas ellenfelekkel álltunk szemben, és már temettek minket. Az ellenfeleink azt mondták: »A Netanjahu-kornak vége«. De együtt megfordítottuk az eseményeket. Limonádét csináltunk a citromból”. Az ügyvezető miniszterelnök bejelentette, hogy azonnal megkezdi a koalíciós egyeztetéseket. Cikkünk írásakor Sebastian Kurz osztrák kancellár elsőként gratulált Netanjahunak „egyértelmű győzelméhez”, dacára annak, hogy – mint látni fogjuk – még számos forgatókönyv lehetséges.

Királycsinálónak tűnik tehát a Jiszrael Bejtenu, feltételezve persze két lehetőséget: hogy a Likud nem kísérel meg elcsábítani képviselőket a többi párttól, illetve hogy az egységkormány lehetősége teljesen kizárt. Előbbiről már fel is röppentek hírek, s noha Kék-Fehér érintett politikusai cáfolnak, izraeli lapok szerint a Likud kellemetlen anyagokkal és hangfelvételekkel zsarolhat politikusokat az átállásra.

Utóbbi lehetőség azért is megfontolandó, mert bár a Jiszrael Bejtenu feje, Avigdor Liberban nyilvánosan is Ganzot támogató nyilatkozatokat tett az utóbbi időben, s bár Gantz néhány nappal a választások előtt is elvetette az egységkormány gondolatát, ám korábbi jelek mégis azt mutatják, hogy a lehetőség nyitva áll.

Donald Trump amerikai elnök béketervének bejelentése előtt ugyanis Washingtonba hívta Netanjahut és Gantzot is, amitkövetően Netanjahu visszavonta immunitási kérelmét az izraeli parlament elől. (Ennek hiányában két héten belül, március 17-én megkezdődik Netanjahu korrupciós ügyeinek tárgyalása Izraelben). Kérdéses, hogy miért lépett volna ilyet Netanjahu, ha nem kapott volna a két pártelnök nagyon erős nyomást az Egyesült Államokból, hogy fejezzék be az ország megosztását, és állítsanak fel egységkormányt a júdea-szamáriai területek annektálásának megkezdéséhez. 

A Likud ugyan jelentősen javított a választások során elért eredményén, történetének legjobb szereplését hozva – miközben a Kék-Fehér az eddigi három választás alatti legrosszabb eredményét produkálta –,

Még mindig áthidalhatatlannak tűnik a szekuláris Liberman és a vallásos-jobboldali tömb közötti világnézeti különbség, ahogyan a Jiszrael Bejtenu és az Arab Lista is kibékíthetetlen ellenfelek maradnak.

A jövő zenéje, hogy hogyan alakulnak a koalíciós tárgyalások, és hogy az amerikai nyomás, illetve a júdea-szamáriai területek annektálásának kecsegtető lehetősége az izraeli történelemben nem példanélküli egységkormány irányába mozdítják-e a két Benjamint, vagy újra megfeneklik az izraeli politikai élet.