A kereszténység nem egy intellektuális öngyilkosság

„Hogyan telnek a mindennapok? Hogyan képzeljük el egy szerzetesnővér életét?

A napjainknak van egy stabil szerkezete, de közben meg végtelenül változatos. A szalézi lelkiség nagyon fontos eleme az imádság. Reggel részt veszünk a szentmisén, majd közösen imádkozunk, valamint este is van egy imádság. A mi közösségünkben nagyon fontos a közösségi ima, ezért a rózsafüzért is, amikor csak lehet, együtt imádkozzuk, és ez mindig nagyon szép szokott lenni. Lényegében a nővérek napjai nagyon változatosak, ez attól is függ, hogy ki mivel foglalkozik. Én például most hitoktatok és tanulok, így ezzel a kettővel múlik el elég sok a délelőttjeimből. Az egri közösség, ahova jelenleg én is tartozom, egy egyetemi kollégiumban van, úgyhogy a kollégista lányokkal is nagyon sok programot szervezünk. Itt vagyunk nekik, ha bármire szükségük van, ha kérdéseik vannak. Igyekszünk mindig készek és készségesek lenni, hogy igazán otthon és családban érezhessék magukat. Ez is egyébként nagyon fontos része a lelkiségünknek, a családias légkör. A szabadidőmben pedig én például szívesen olvasok, hallgatok zenét vagy játszom valamilyen hangszeren, illetve foglalkozom különböző természettudományokkal is.

Hogyan éled meg az imádságot?

Nagyon szeretem azokat az imákat, ahol a szentírási szövegekkel imádkozunk. Ilyen például a zsolozsma, ahol különböző zsoltárok vannak és olvasmányok. Nagyon szeretem az elmélkedést is, amikor egy-egy szentírási részről elmélkedünk és próbáljuk megérteni, hogy mi annak az üzenete a mai konkrét életben, hogy hogyan lehet azt megélni. Mert ugye mindannyiunknak az a célja, hogy minél inkább kövessük Krisztust, és az ő életét leginkább a szentírásból lehet megismerni.

Fontos, hogy az imádság nekünk nem egy munkaköri rész, hanem találkozás azzal, akinek az életünket adjuk. Ezért minden ima egy kicsit más, mert minden alkalommal egy élő személlyel találkozunk, és minden alkalommal egy kicsit más, mert mi is egy kicsit másként vagyunk jelen, mindig mást viszünk Jézus elé. Van, amikor kiönthetem neki a szívem, mert borzasztó rossz napom volt, és akkor felüdülés. Vagy van, amikor nagyon jó napom volt, és akkor megoszthatom vele az örömömet, megköszönhetem neki mindazt, amit aznap tőle kaptam. Lényegében tehát legegyszerűbben azzal a szóval tudnám leírni az imát, hogy találkozás.”