Van magánvéleményem a Fidesz néppárti tagságáról – Wolfgang Schüssel a Mandinernek

Wolfgang Schüssel 1945-ben született Bécsben, a Bécsi Egyetemen szerzett jogi diplomát 1968-ban. Már ettől az évtől az Osztrák Néppártban (ÖVP) vállalt funkciókat, hosszú ideig volt az Osztrák Gazdasági Szövetség főtitkára, majd a Néppárt parlamenti képviselője. Az 1999-es osztrák parlamenti választáson a Néppárt a harmadik helyre szorult a szocdemek és a Szabadságpárt mögé, ám Wolgang Schüssel vezetésével az ÖVP otthagyta a szocdemekkel folytatott nagykoalíciót és megállapodtak a Jörg Haider vezette Szabadságpárttal egy ÖVP-FPÖ koalícióról, Schüssel vezetésével. A 2002-es választási győzelem után Wolfgang Schüssel végül 2007 elejéig maradt kancellár, őt Alfred Gusenbauer (SPÖ) követte a poszton egy SPÖ-ÖVP nagykoalíciós kormány élén, amiben Schüssel már nem vett részt.

***

Kancellár úr, köszönöm, hogy időt szakít ránk. Hogyan ítéli meg a kereszténység viszonyait Európában, milyen lesz a jövő európai kereszténysége? 

Ez egy jó kérdés. Mindig is megrendített, hogy nekünk, kereszténydemokratáknak sosem sikerült egy Istenre vagy a keresztény gyökerekre való utalást megszilárdítani az európai alkotmányban, avagy a későbbi szerződésekben.

– és természetesen a felvilágosodás és a görög filozófusok szellemiségére is –, de a kereszténység mindig is meghatározó szerepet játszott. Úgy látom, hogy ma már sokkal nehezebb, sőt, bizonyos országokban igazi kihívás keresztényként élni. Nézze csak meg az egyházak – nem csak a katolikus, hanem a protestáns egyházak – helyzetét például Csehországban vagy Szlovákiában, vagy a keresztények helyzetét az új német tartományokban! Látni fogja, hogy a keresztények ma valódi diaszpórát, egy igazi kisebbséget alkotnak. Ezért fontos, hogy azok a kereszténydemokraták, akiknek van mondanivalójuk, ne szégyelljék magukhoz ragadni a szót! A keresztényeket ma máshol is fenyegetik, Szíria északi részén éppen most törlik el a föld színéről az utolsó keresztény városokat és községeket. 

Ha összevetjük a legutóbbi európai választás eredményeit a 2014-esével, azt látjuk, hogy a kereszténydemokraták és a keresztény néppártok támogatottsága csökkent. Ön szerint megfordítható ez a tendencia? 

Persze. Nézze csak meg Ausztriát, elég gyengék voltunk – jóval 20% alatt –, de Sebastian Kurz ma már majdnem olyan jól áll, mint annak idején én: nekem 42,3%-om volt, neki 37%-a van. Világos beszéddel, egyértelmű üzenetekkel és meggyőződéssel igenis meg lehet szerezni a szavazatokat, számomra ez nem is kérdés. Oda is kell állnunk valami mellé. Nem azt kérdezni, hol helyezkedem, hogy fekszem; hanem azt, hogy mi mellett állok ki. És

Az interjú videón

Az Európai Néppárt állítólag tárgyal Salvinivel és pártjával egy esetleges felvételről. Ön tud valamit erről? Hogyan értékeli ezt, fel kéne vennie a Néppártnak a Legát? 

Az olasz pártokkal mindig nehéz az együttműködés. Gondoljon bele, még mindig köztünk van Berlusconi… Sok olasz párt tartott már velünk, de ezek azóta részben eltűntek. Szerintem az a probléma, hogy a Democrazia Cristiana, az egykori olasz kereszténydemokrata párt eltűnt. Az tényleg egy erős középpárt volt, ami sok különböző irányvonalat egyesített magában. A Democrazia Cristiana egy erős, szilárd kereszténydemokrata bázis volt, de amióta szétesett – illetve részben saját magát vonta ki a forgalomból –, gyakorlatilag csak szélhámosok vannak a helyén. Hogy Salvini befér-e a Néppártba, azt alaposan meg kell vizsgálni. Az nem kérdés, hogy sikeres, bár nem az én stílusom. A Néppárthoz való tartozás viszont nem stílus, hanem tartalom kérdése, és ez az, amit szerintem nagyon alaposan meg kell nézni. 

Térjünk vissza Ausztriához. Ön el tud képzelni egy olyan felállást, amiben Sebastian Kurz a Zöldekkel kormányoz? Az ön idejében ez több okból sem volt elképzelhető. 

Ez nem így van, 2003-ban nagyon intenzíven, heteken át tárgyaltunk a Zöldekkel, Van der Bellen mai szövetségi elnökkel és helyettesével, Glawischniggel, és tulajdonképpen mindketten vállalkoztunk volna egy ilyen kísérletre. A Zöldeknél csúszott el a dolog,

Hogy ez ma máshogy van-e, azt most még nem lehet megmondani, de szerintem most jobbak az esélyek. Illetve kevesebb az alternatíva, a Szabadságpárt pillanatnyilag nem partner, a szociáldemokraták nem hajlandók megreformálni magukat – és nem is készek rá –, nem akarnak tárgyalni. Sebastian Kurz most intenzíven tárgyal Koglerrel, a Zöldek vezetőjével – hogy ez kormányalakításhoz vezet-e a végén, azt csak remélni lehet, most még egyáltalán nem biztos. 

A sajtóközlemények és interjúk alapján a legnagyobb különbség az Osztrák Néppárt és a Zöldek között a migrációs kérdésben van. Sebastian Kurz nagyon egyértelműen fogalmaz, de a Zöldek érzésem szerint támogatják a migrációt, az EU-ban pedig a baloldali irányvonalat követnék. Hogyan lesz ebből kormány? 

Azt hiszem, itt fontos különbséget kell tennünk. Bevándorlás sok éve van, ez nem kérdés. Gyerekkoromban hétmillióan laktak Ausztriában, most kilencmillió fölött vagyunk és a tízmillió felé haladunk. A bevándorlásnak legálisnak, tehát ellenőrzöttnek kell lennie. A nem ellenőrizhető illegális bevándorlás nem működik. Én úgy látom, hogy a Zöldek sokkal átgondoltabbak lettek ebben a kérdésben, főleg a 2015-ös év hatására, amikor gyakorlatilag félmillió ember vonult keresztül Magyarországon, Ausztrián, Németországon, fel egész Svédországig. Sokan itt is maradtak. Százezer menekültet kellett felvennünk, a németeknek pedig majdnem egymilliót. Ez hihetetlenül megterhelt bennünket! Egy ilyen szituáció nem ismétlődhet meg. Szerintem ma már a legelkötelezettebb Zöldek-szavazó is érti ezt.

Ez itt a lényeges kérdés, és ide tartozik a külső határok védelme, az egyértelmű és objektív menedékjogi eljárás azoknak, akiknek védelemre van szükségük – és nekik ezt meg is kell kapniuk. De aki nem tudja alátámasztani a kérelmét, márpedig a ma menekülők nagy részének egyáltalán nincs ilyen igénye, azt ki kell utasítani. 

Ön a Bölcsek Tanácsának is tagja, ami a magyarországi helyzettel foglalkozik. Az eredeti tervek szerint a jelentésüknek októberre kellett volna elkészülnie, de még nincs kész. Mikorra lesz meg és miért a késlekedés? 

A jelentés nincs késésben, mert nem a zágrábi pártkongresszusra szántuk, hanem a politikai bizottságnak. Az egy hónapja ült volna össze, de akkor még nem voltunk készen. A késlekedés nem szándékos. Az egyeztetések jó hangulatban folynak, de még szükségünk van egy kis időre.

de meg kell értenie, hogy ezt most nem kommentálhatom. 

Nagy vonalakban miről szól majd a jelentés? 

Gyakorlatilag azokat a kérdéseket vizsgáljuk, amiket az Európai Parlamentben és a Bizottságban is megvitattak. A Néppárt hozott erről egy határozatot, abban a jogállamiság szerepét, a független bíróságokat, a tudományos és vallásszabadságot, a migráció kérdését tárgyalják, de ahogy mondtam, erről nem beszéhetek részletesebben. 

El tudja képzelni a Néppártot a Fidesz nélkül? 

Van magánvéleményem, de azt a grémium előtt tárgyaljuk meg. A jelentésben látni fogja. 

Most a Habsburg Ottó Alapítvány rendezvényén vagyunk. Hogyan látja az ő szerepét, és hogyan értékeli az alapítvány munkáját az osztrák-magyar kapcsolatokban? 

Nagyszerűnek tartom, hogy Magyarország lehetővé tette az Alapítvány létrejöttét, és a család – amely jelentős számban és prominens tagokkal van ma itt jelen – szintén nagyra értékeli ezt. Jól ismertem Habsburg Ottót, intenzív eszmecseréket folytattunk egymással. Bizonyos tekintetben mindig is csodáltam őt, mert az Európai Parlamentben mindig kiállt a bővítés mellett. Az üres székkel, amit mindig magával hordott,

éljenek bár a Vasfüggöny túloldalán – mint a magyarok. Nagy hatással volt rám, hogy osztrák külügyminiszterként 1998-ban, az első osztrák elnökség idején én nyithattam meg a csatlakozási tárgyalásokat Magyarországgal – mellékesen jó néhány nagyobb ország ellenállásával szemben. De sikerült, és néhány évvel később Magyarország teljes jogú tag lett. Habsburg Ottó szíve mindig Magyarországért dobogott, azért az országért, ahol végül eltemették.

Nyitófotó: Reuters