A felvételi menete nem volt egyszerű, mint ahogyan sok otthoni barátomnak és ismerősömnek sem szerintem. Egyrészt tájékozódni kellett, hogyan lehet jelentkezni a magyarországi felsőoktatási rendszerbe, hogyan történik a vizsgapontok átszámítása, szembesülni kellett az ukránról magyar nyelvre történő fordítási hibákkal. Velem is megtörtént egyszer, hogy visszautasították a felvételi kérelmemet – egyébként több ismerősöm is került hasonló helyzetbe – csupán formális hiba miatt. Volt olyan is, akinek emiatt egy évet csúszott az egyetemi tanulmánya. Én leginkább a már itt tanuló ismerőseim segítségének köszönhetően tudtam eligazodni a magyarországi felsőoktatási rendszerben, csak a barátaimtól tudtam segítséget, illetve támpontot kérni, és ezáltal kialakítani egy elképzelést arról, mit és hogyan csináljak. A felvi.hu honlapján ugyan megtalálható a követelményrendszer, de a gyakorlatba nyilván nem ugyanúgy működik, főleg úgy, hogy számunkra, kárpátaljaiak számára egy teljesen idegen rendszer.
Mi volt az első benyomásod az itteni tanulmányaiddal kapcsolatban az otthon tapasztaltakhoz képest?
Az egyetemi élet teljesen új volt számomra, továbbá a jogász szakon nem ismertem senkit, így kicsit nehéz volt az elején. Át kell állítani az embernek az agyát arra, hogyan kell tanulni, mert nyilván teljesen másképpen kel, mint egy középiskolában, illetve ez sokkal nagyobb felelősséggel jár, emellett még magadról is gondoskodni kell, és figyelj arra, hogy a tanulmányaidban is sikeres legyél.
Jelenleg hol tartasz a tanulmányaidban? Mellette mivel foglalkozol még?
Most a 3. évfolyamot taposom a jogon, emellett a Mathias Corvinus Collegiumban már második éve vagyok Közép-Európa szakirányon, továbbá a Márton Áron Szakkollégium nemzetstratégiai műhelyében vagyok műhelyvezető, illetve tavaly a Miniszterelnökségben voltam gyakornok, jelenleg pedig egy alkotmányjogásznál dolgozom mint gyakornok.