A magyarok magyarok akarnak lenni a hazájukban, mi pedig zsidók Izraelben – Yossi Amrani a Mandinernek

Az európai parlamenti választások következtében új hatalmi viszonyok alakultak ki Európában, és már látjuk Európa új vezetőit is. Izraeli szempontból pozitív vagy negatív a változás?

Nem hiszem, hogy az izraeli érdek számít ennél a kérdésnél. Merre tart az Európai Unió? Mi lesz a jövője? Erről vitáznak most az európaiak maguk között, és ezt nekik is kell eldönteniük. Európa Izrael nagyon fontos partnere, fontos világpolitikai, kulturális és gazdasági szereplő, és ez komoly jelentőséggel bír Izrael számára is. Izrael nincs távol Európától – minden ottani konfliktusnak hatása van Európára, mint ahogy Európa is jelen van a Közel-Keleten, főleg a gazdasági és a tudományos együttműködések formájában. A zsidó-keresztény kultúra, a vallási hagyományok összefonódtak Európában, szétválaszthatatlanok. És igaza van, Európa jövője nem érdektelen Izrael számára, az az érdekünk, hogy jó irányba haladjanak itt a dolgok.

A bevándorlásellenes pártok előretörése nem volt annyira számottevő a választáson, mint ahogy azt várni lehetett. Ez például kapcsolódik az Önök érdekeihez.

Én nem mondanám ezt. Európában különböző folyamatok indultak el. A legjelentősebb a demográfiai helyzet alakulása. Európa elöregedő társadalom, szükség van tehát új munkaerőre. A gazdasági növekedés volt ugyanis mindig az európai siker forrása. Ugyanakkor Európa a múltban sok tragédia, emberi katasztrófa színtere volt, és nemcsak az elmúlt évszázadra gondolok, a két világháborúra, hanem például a korábbi vallásháborúkra is. De ezen a kontinensen ment végbe több ipari-gazdasági forradalom is. Most azonban Európa a migráció és a menekültügy kérdéseivel néz szembe. Őszintén remélem, hogy az Európai Parlament, a Bizottság és a Tanács együtt képesek lesznek kialakítani egy átfogó stratégiát ennek kezelésére, mert Európa stabilitása és jövője hatással van a Közel-Kelet stabilitására, jövőjére is.

Vannak érdekeink, Európa sikere a mi érdekünk is, de azt állítani, hogy támogatjuk az itteni bevándorlásellenes pártokat, az nem igaz.

Izrael érdeke az, hogy az antiszemitizmus visszaszoruljon Európában. Az ismert tézis szerint azért erősödik az antiszemitizmus, mert egyre több muszlim jelenik meg Európában. Izrael új szövetségeseként tűnnek fel a bevándorlásellenes, szélsőjobboldali pártok, akik korábbi zsidóellenességüket muszlimellenességre cserélték fel. Izrael elnézi nekik a múltat?

Izrael nem az alapján hozza meg a döntéseit, nem az alapján ismer el pártokat, hogy muszlimellenesek vagy bevándorlásellenesek-e. Izrael nem legitimál korábban antiszemita, szélsőjobboldali pártokat csak azért, mert most muszlimellenesek. Mi nem ilyen szempontok alapján hozzuk meg a döntéseinket. Vannak pártok, amelyek esetében változtatunk a velük kapcsolatos álláspontunkon, figyelembe véve a történelmi tényeket, a felelősségvállalást, és legfőképpen a viszonyukat a saját, helyi zsidó közösségeikhez. Nagyon határozottan ki kell jelentenem azonban, hogy nincs kapcsolatunk a francia Nemzeti Fronttal, se az osztrák Szabadságpárttal. Eközben igaz, hogy vannak pártok, amelyekkel felvettük a kapcsolatot, ilyen például az olasz Liga párt, de ennek a viszonynak is megvannak a szigorú feltételei. Hadd legyek világos: Izrael Államot és a zsidó embereket az antiszemitizmus kérdése érdekli, az antiszemitizmus pedig erősödik Európában, és az új zsidóellenesség az Európába érkező bevándorlók körében a legerősebb.

Mi, zsidók is ilyen szélsőséges pártok áldozatai voltunk a múltban, és ha valaki már volt áldozat, akkor nem vesz részt mások áldozattá tételében.

De az új antiszemitizmus akkor Ön szerint is a muszlim tömegek megjelenésével van összefüggésben? Ilyen egyszerű tehát a magyarázat?

Az antiszemitizmus problémája elég bonyolult ahhoz, minthogy általánosítani lehessen. Ez a jelenség olyan idős, mint maga a civilizációnk. A különböző statisztikák mind azt mutatják, hogy Európában az antiszemitizmusnak egy új hulláma tapasztalható. A zsidók sok térségben kevésbé érzik magukat biztonságban, vannak esetek, hogy a zsinagógából kilépő zsidókat megtámadják, ilyen több európai országban megtörtént már. Magyarországon a zsidó kisebbség iránt toleranciát mutat a kormány, a rendőrség a biztonságot garantálja, ezért gratulálok is nekik. Itt nem támadnak meg zsidókat.

Ezt nyilatkozta a Mazsihisz is az EP-választások előtt, vagyis hogy a magyar zsidó közösség nem tapasztal gyűlöletet, erőszakot, negatív diszkriminációt. Ön, Izrael képviselőjeként ugyanígy látja?

Én is ezeket az információkat ismerem. A saját álláspontomat a zsidó szervezetektől kapott adatok, illetve a kormányzati jelentések tényei alapján alakítom ki. A különböző európai kormányok hivatalos jelentései azonban egyöntetűen az antiszemitizmus növekedéséről számolnak be. Ezek az iratok a bevándorlással és a muszlim népesség megjelenésével hozzák összefüggésbe ezt a jelenséget. Én nem szeretném ezt ennyire leegyszerűsíteni. Melyek a fő okai azonban az antiszemitizmusnak? Az ismeretek hiánya, a tudatlanság, a vallási szélsőségesség. Erre konkrét törvényi szabályozás kellene és konkrét büntetési tételek. Az oktatásban is beszélni kellene erről, és a toleranciát tanítani kellene az oktatási intézményekben, az óvodától kezdve.

A választás előtt, a kampányfinisben a magyar kormányt több európai lap antiszemitizmussal vádolta meg. Az antiszemitizmus-kártya, mint politikai fegyver, nem új keletű. De Önök, akik nevében ezt teszik, mit szólnak ehhez? Legyintenek erre, hogy csak a politikai játszma része, kampányfogás, vagy mit tesznek?

Én először nem veszek róla tudomást, aztán megjegyzéseket teszek, végül pedig ideges leszek tőle, mert ez nagyon szomorú dolog. Nagyra értékelem, ha az európai vezetők, a politikai pártok vagy a média harcol az antiszemitizmus ellen, azt is, ha Európa sokkal kiegyensúlyozottabban áll hozzá Izrael ügyeihez, de amikor azt látom, hogy

azon gondolkodom, hogy akkor vajon mennyire őszinte a fentebb említett elszánásuk. Amikor emiatt Magyarországot bírálják, én először nem veszek róla tudomást, majd nevetek rajta, végül pedig elszomorodom. Ahelyett, hogy egymást vádolják, az európai államoknak inkább egyenként és közösen is harcolniuk kellene az antiszemitizmus ellen.

Az izraeli-magyar kapcsolatok erősek, és erősödőben vannak. Mi ennek az igazi magyarázata? A két miniszterelnök jó viszonya, a Likud és a Fidesz hasonló nézete Soros Györgyről, a liberális demokráciáról és a szuverenitáson alapuló nacionalista-konzervatív kormányzásról? Vagy ennél több?

Egyetértek Önnel, a két állam viszonya soha nem volt ilyen jó. Ez alapvetően a két kormányfő hasonló politikai stratégiájának és a személyes jó viszonynak köszönhető. Izrael és Magyarország néhány dologban nagyon hasonló kihívásokkal néz szembe: mindkét nemzet szabadságot, függetlenséget, szuverenitást élvez, és egyikük sem veszi magától értetődőnek, hogy önálló államisággal rendelkezik. Izrael semmiképpen sem, de szerintem Magyarország sem. A saját államunkat nagyon óvatosan és körültekintően védelmezzük. Nemzetállamban gondolkodunk. Azt szeretnénk, ha a térség, amelyben élünk, fejlődne, de nem akarunk asszimilálódni a térségbe. Azt hiszem, hogy ezek a megállapítások Magyarországra is igazak, ha a térséget ebben az esetben az Európai Uniónak értelmezzük. Mi és a magyarok is büszkék vagyunk a hagyományainkra, a történelmi örökségünkre,

Ilyen értelemben sok közös pont van a két nemzet életében. Ezen kívül a magyar zsidóság története része a magyar történelemnek, a magyar zsidók pedig részei Izrael történetének is. Kétségtelen, hogy Orbán Viktor és Benjamin Netanjahu tettek eddig vezetőként a legtöbbet a kétoldalú kapcsolatok javításáért, de én azt remélem, hogy a kapcsolatok nemcsak a személyes jó viszonyokon, hanem egyre inkább a két ország közös érdekein fognak alapulni. Szorosabb katonai, tudományos és gazdasági együttműködésre lenne szükség.

Néhány nappal ezelőtt kis híja volt, hogy háború tört ki Irán és az Egyesült Államok között. Izraelnek mi lenne a jobb: ha háború lenne (hiszen Izrael atomfenyegetésnek érzi Iránt, amelyet valahogy meg kell fékezni), vagy ha nem lenne háború (az ugyanis beláthatatlan következményekkel és emberveszteséggel járna)?

Mi békét és stabilitást szeretnénk. A szomszédainkkal, a térségünkben és a térségünkön túl is.

Mi a szankciós politikában hiszünk, és nem támogattuk az iráni atomalkut, mert az nem kényszerítette rá Iránt a szükséges együttműködésre, nem adott garanciákat arra, hogy Irán ne legyen képes nukleáris fegyverek előállítására. Ezért üdvözöltük Trump elnök új Irán-politikáját, és azt gondoljuk, hogy az újraélesztett szankciók visszatérítik Iránt a józanság útjára, hogy ne a szomszédai biztonságát fenyegesse. Az iráni rakéták hatótávolságán belül van már Európa is, bár nem aggódom, hogy Európát támadás érné a részükről. De minket már megfenyegettek iráni vezetők, hogy letörölnek bennünket a térképről.

Végül, van egy új amerikai közel-keleti béketerv, amelynek a részletei nem annyira ismertek még. Ez Önök számára elfogadható? Esetleg egyállami megoldás lehet, a palesztinok kompenzálására pedig egy nagy pénzügyi segély...

Az egyállami megoldás nem megoldás. Ezt az izraeliek sem fogadják el. Izrael a zsidók nemzetállama, de emellett egy demokratikus állam is.

Az amerikai béketerv minden részlete nem ismert, mert az amerikaiak a bejelentéssel még megvárják az izraeli választásokat. Én hiszek az amerikai közvetítésben, hiszem, hogy Amerika fontos szerepet játszik a békeegyezmény tető alá hozásában, de egy megállapodás sem lesz elég, ha a két fél nem ül le a tárgyalóasztalhoz, és nem tárgyal egymással. 2009-ben, amikor Netanjahu kormányra került, Mahmúd Abbász palesztin elnök megtagadta a vele való tárgyalást, előfeltételeket támasztott. Tíz évet vesztettünk ezzel, eközben Izrael virágzik, a palesztin területek pedig nem élvezik a szuverenitást a saját döntéseik miatt. Én nem értem a stratégiájukat, a logikájukat, de remélem, hogy a palesztinok ráébrednek, hogy a megoldás megtalálása, a tárgyalás az ő érdekük is.

Fotók: Földházi Árpád