Szétköltöztünk, de még nem váltunk el

„Az előrejelzések alapján nem is feltétlenül éri meg a Néppártnak a baloldalnak és a liberálisoknak udvarolnia, miközben a tőle jobbra álló csoportok erősödnek meg.

Miniszterelnök úr Helsinkiben már felhívta a figyelmet arra, hogy vizsgáljuk meg, mi az oka a Néppárt gyengülésének, miért van az, hogy az EPP tagpártjai közül egyre kevesebb van kormányon, miközben folyamatosan erősödnek a szélsőséges erők. Az is tény, hogy nem minden – hagyományos besorolás szerint – tőlünk jobbra álló erő elfogadhatatlan és szélsőséges. Ezt egyenként lehet felmérni. Van olyan párt, amelyik jelenleg tőlünk jobbra áll, ugyanakkor helye lenne egy jobbközép, kereszténydemokrata politikai közösségben. Ugyanígy azt is meg kell nézni, hogy mennyi közös van bennünk és a Néppárt bal szélén lévő pártokban. Az olyan jelszavakat, mint a nemzet, haza, család és biztonság ma Európa számos országában az úgynevezett szélsőjobboldali erők birtokolják – miért hagytuk? Miért félnek sokan attól, hogy ha nemzetről beszélnek, akkor rögtön populisták lesznek, ha nemzeti érdekről, akkor Európa-ellenesek, ha családról, akkor intoleránsak, ha kereszténységről, akkor pedig kirekesztők? Ez egy vesztes játszma, de még jól ki lehet jönni belőle, ha kellő időben visszatalálunk a saját értékeinkhez. Ezeket pedig nem elég a szavak szintjén képviselni, hanem a döntésekben is tükröződniük kell. Akkor a választók is visszatalálnak a Néppárthoz. Most dől el, milyen Európában fognak élni a gyermekeink.

Hogyan értékelték a szerdán elfogadott megállapodást a tagpártok, és hogyan lehetséges az, hogy ekkora konszenzus alakult ki a tanácskozás végére?

A teremben a végén az volt a hangulat, hogy a Fidesz győzött, sokan lógó orral távoztak. De a lényeg nem az, hogy ki győzött, hanem, hogy lezártuk ezt a kérdést, és végre a valódi politikai ellenfeleinkre koncentrálhatunk, ráfordulhatunk a kampányra. Reméljük, hogy a Néppárt többi tagja is hasonlóan cselekszik, és nem ránk mutogat mostantól. A választókhoz kell szólni, elmondani, mit gondolunk, milyen Európát szeretnénk, igent vagy nemet mondunk a tömeges bevándorlásra, családra, kereszténységre. Civakodás helyett kampányolni kell, közös értékek mentén. Az utolsó pillanatig nem hitték el, hogy tényleg kiléphetünk. Amikor beléptünk a terembe, úgy tűnt, hogy nincs kompromisszumos javaslat, ezért elszántak voltunk, hiszen a magyar embereket nem hozhatjuk megalázó helyzetbe. Ráadásul ott helyben nyilvánvalóvá vált, hogy egyáltalán nem vagyunk egyedül. Nagyon sokan nem értenek egyet a szankcionálásunkkal, osztják a határozott elképzeléseinket, és igen, valóban van tizenhárom nem túl jelentős párt, amelyek a kizárásunkat akarták. De ők nem tudták a többieket maguk mögé felsorakoztatni. Logikus volt kimondani, hogy nem lehet úgy nekifutni a választásoknak, hogy a Néppárt megosztott. Mind engedtünk egy kicsit.”