Keresztény, nemzeti, konzervatív újságírást szeretnénk

„Kuratóriumi elnökként mi a feladata?

Az újságíróképzés és -oktatás feltételeinek megteremtése. De egyelőre sok konkrétumra nem tudok válaszolni, mert a rendszer még nem állt fel.

Mi hiányzik belőle?

Jelenleg az alapítvány működési stratégiáján dolgozunk.

A „stratégiaalkotás” politikusok által is használt, semmitmondó szöveg.

Ön szerint gagyi beszéd? Kikérem magamnak. Miért, ami a médiában van, az nem az? Én jogász vagyok. Az igazságszolgáltatásban a közjó biztosításához a törvények és annak indoklása mellett józan észre is szükség van. Ezt több perbeszédben is elmondtam, de az elefántcsonttoronyban ülő bírók nagy része személyes sértésnek vette. Miközben már Deák idejében sem merült fel, hogy egy jogvitát ne a józan ész alapján döntsenek el.

Tehát majd a józan ész kialakítja az alapítvány mindennapi működését?

Igen. És közben hátha létrejön a médiaegyensúly és a két oldal tiszteli majd a másikat.

Szép gondolat.

Miért ne lehetne így? Látom, nevet rajta. Pedig én tényleg mindent olvasok jobbról és balról is, még ÉS-t is, 1976 óta. Kesudió, tudja, 1976. február végén Bertha Bulcsú Kesudió című írásával indult a lapban a Kádár-rendszert kritizáló vita. Azóta gyűjtöm és havonta beköttettem az ÉS-t.

Az alapítvány célja pont az, hogy a keresztény oldalon is az ÉS-hez hasonló profi újságírás legyen.

Ehhez egy monstrum alapítvány helyett elég lenne egy újságíró iskola.

Azt mondtuk: keresztény, nemzeti, konzervatív újságírást szeretnénk, ehhez kell az alapítvány. Túl mély a lövészárok, a politika ma csak a két szekértáborról szól.

Milyen egy keresztény, nemzeti újságíró?

A nemzet érdekét tartja szem előtt.

Ilyen sok van mindkét oldalon.

És konzervatív.

Ilyen is akad bőven.

Lehet, hogy őket is felvesszük majd.

Komolyan kérdeztem.

Én is komolyan mondom. A keresztény-nemzeti újságírásnak komoly európai és hazai hagyományai vannak, csak nálunk sokan vulgárisan szemlélik ezt az értékrendet.

Az mennyire keresztényi, hogy kormányzati politikusok és fideszes potentátok az ellenzéki sajtóval alig állnak szóba, legtöbbször válaszra sem méltatják a megkereséseket. Orbán tíz éve nem ad interjút egyetlen ellenzéki orgánumnak sem.

Talán az elfoglaltsága miatt.

Ugyan! A kormányinfón azt mondta: nem akar „bikaviadalt vívni” a rosszindulatú ellenzéki újságírókkal.

Ez az ő döntése. De engedjen meg egy történetet. Az előző Orbán-kormány idején mentem egy miniszterhez, az irodájában kint volt az asztalon néhány napilap. Mondtam neki, hogy én a Magyar Idők mellett néhány ellenzéki újságot is kitennék. Ettől még nem értek egyet a cikkeikkel, de tájékozódni csak akkor tud, ha mindkét oldalt elolvassa. Erre az illető miniszter azt válaszolta, ki nem teszi, de attól még ő is olvassa ezeket.”