Putyin szerint mindenki téved: nem volt itt semmiféle interkontinentális ballisztikus rakéta
„Az agresszív akciók eszkalációja esetén szintén határozott és tükörválaszt fogunk adni” – üzente az orosz elnök.
„Nem az számít, hogyan él vagy hal meg valaki, hanem az, hogy milyen célokért” – vallja Olej Szencov, húsz év börtönbüntetésre ítélt ukrán filmrendező, a Szaharov-díj idei díjazottja. Tudósításunk Strasbourgból.
Ha három szónál többet beszél valaki az Európai Parlament alapelveiről, kizárt, hogy ne hangozzon el az „emberi jogok” szókapcsolata. Ennek oka, hogy az EU-ban alapvető értéknek tartják az emberi jogok tiszteletben tartását, így megkövetelik azt nem csak az EU minden tagjától, hanem az egész világtól.
A jogsértések ellen aktívan küzdeni igyekszik az Európai Parlament: jogszabályokat hoznak, havi rendszerességgel emberi jogi vitákat folytatnak Strasbourgban, valamint 1988 óta évente egyszer átadják a Szaharov-díjat, kitüntetve azokat, akik az emberi jogokért világszerte folytatott küzdelemben valamilyen kivételes eredményt tudhatnak magukénak.
A Nobel-békedíjjal méltatott orosz fizikus nevét viselő díjat tavaly a venezuelai demokratikus ellenzék kapta, idén pedig Oleg Szencov ukrán filmrendező. Szencovnak a Földközi-tengeren bevándorlók életét mentő civil szervezetekkel és a marokkói Nasser Zefzafivel kellett a címért versenyeznie. A kitüntetés 50 ezer euróval jár.
A negyvenkét éves férfira 2012-ben figyelt fel a világ Gamer című nagyjátékfilmjének sikerei után. Nem sokkal később az aktuálpolitikába bonyolódó Szencov aktív tagja lett az AutoMajdan mozgalomnak, ezzel szítva az EuroMajdan forradalma iránti lelkesedést. 2014-ben a Krím megszállásakor a rendező
2014 májusában letartóztatta az orosz biztonsági szolgálat, Oroszországba szállították, ahol állítólagos terrorista tevékenység vádjával katonai bíróság elé állították – pontosabban már az előtt bűnös terroristának nyilvánították, hogy a tárgyalások megkezdődtek volna. Ekkoriban az orosz hatóságok ráerőltettek az orosz állampolgárságot – így Szencov nem léphetett kapcsolatba ukrán hivatalos személyekkel –, amit azonban a rendező nyilvánosan elutasított, arra hivatkozva, hogy ő egyetlen ország, mégpedig Ukrajna állampolgára.
Az orosz bíróság végül húsz évnyi fegyházbüntetésre ítélte, majd egy szibériai szigorított őrzésű börtönbe szállíttatta, annak dacára, hogy meggyőző bizonyítékok a mai napig sem kerültek elő. Szencov az ügy alatt végig ártatlannak vallotta magát, elítélésekor pedig reményét fejezte ki, hogy Oroszország népét már lehet megfélemlíteni. A rendezőről jelenleg filmet készítenek.
Idén nem csak a Szaharov-díj kapcsán hallhattunk a rendezőről.
mellyel az Oroszországban börtönben lévő ukrán politikai foglyokat kiszabadításáért küzdött. A sztrájkot 145 nap után abba kényszerült hagyni: az éhezés során egészségügyi állapota kórosan leromlott, kényszertáplálással fenyegették. A megmozdulás így is jelentős politikai üzenettel bír: többen párhuzamot látnak Szencov és Marcsenko egykori munkássága között, aki a szovjet emberjogi mozgalom egyik kiemelkedő alakja volt. Ő 1986-ban kezdett éhségsztrájkba, aminek hatására Gorbacsov szovjet foglyok tömegeit engedte szabadon – Marcsenko pedig egy börtönkórházban elhunyt.
Szencov kitartása már-már legendás. Egy 2016-os, a börtönből kicsempészett levelében így írt a politikai foglyokról, valamint saját magáról: „Ha az a szerepünk, hogy egy diktátor koporsóján szögekké váljunk, akkor én szeretnék ez a szög lenni. Csak ne felejtsék el, hogy ez a szög nem fog meghajlani”.
Októberben, mikor a Szaharov-díjról végső döntés született Antonio Tajani méltatta a rendezőt. „A bátorságával és elszántságával, az élete kockáztatásával Oleg Szencov ukrán filmrendező az Oroszországban és szerte a világban jogtalanul bebörtönzöttek szenvedésének szimbólumává vált. A Parlament a Szaharov-díjjal a szolidaritását fejezi ki felé és az ügye felé. Az azonnali szabadon engedését követeljük. A szenvedései emlékeztetnek minket arra a kötelességünkre, hogy világszerte és minden körülmények között védelmezzük az emberi jogokat” – állította Tajani.
A díjátadóra – amin Szencov természetesen nem volt jelen – december 12-én került sor Strasbourgban. Tajani az átadón elmondta: az Európai Unió olyan értékeken alapul, amikért Szencov bűnhődik, nevezetesen a bátorság és elszántság, valamint az emberi méltóság, a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok védelme iránti elköteleződés. „Ezek azok az alapelvek, amelyekre az Unió épül, és amelyeket különösen a tegnapi szörnyű támadás fényében ez a Parlament ápol, fenntart és hirdet”.
Az elnök az Európai Parlament nevében
ezzel egy időben pedig a képviselői padsorokban táblákat emeltek magasba, amiken hasonló üzenet állt. „A Szaharov-díj nemcsak egy kitüntetés, hanem egyfajta elköteleződés, és mi kiállunk minden kitüntetettért” – hangsúlyozta Tajani.
Szencov egy köszönőlevelet írt az alkalomra, amiben hatalmas megtiszteltetésnek nevezte a díjat és reményét fejezte ki, hogy lesz még ideje valójában kiérdemelni. „Nem az számít, hogyan él vagy hal meg valaki, hanem az, hogy milyen célokért” – állította az írásban. Szencov képviselőjeként jelen levő unokatestvére felhívta a figyelmet arra, rokonáról sokféleképpen beszélnek, de elsődlegesen ő mégiscsak egy ember, nagy E-vel.
(Képek: ©European Union 2018 / EP)