Rehabilitáció vagy elégtétel

„Tehát a probléma Esterházy gróffal kapcsolatban elsősorban ott van, hogy igazat kéne mondani Szlovákia létrejöttéről, arról a nagy küzdelemről, amit a gaz csehek, illetve csehszlovákok ellen vívott a forradalmi szlovák nemzet, illetve arról az Európát megosztó önkényről, amit a nyugati dicső demokráciák félművelt döntéshozói kényszerítettek ránk az első világháború idején.

Ezeket a százéves hazugságokat és azok következményeit elszenvedőket kellene rehabilitálni, azoknak kellene elégtételt szolgáltatni, de ebben nem a tót atyafiak az illetékesek, hanem a brüsszeliek. Természetesen azoknak eszük ágában sincs bárki jó hírét helyreállítani, elsősorban azért, mert fogalmuk sincs arról, hogy mi az, hogy jó hír, illetve számukra a jó híreket nem szavak jelentik, nem fülükkel érzékelik a jó hírt, hanem a buxájukkal.

S mivel a sértettek szemében jó hírnek számító intézkedések a brüsszeliek pénztárcáját elvonás formájában érintenék, ezért az ilyesmiről szó sem lehet, s ezt a Fico és társai nevű bűnbanda tagjai jól tudják, ezért vígan hazudoznak és rabolnak a fölérendelt létrehozók hagyományához és elveihez hűen.

Csak sajnálni tudom azokat, akik az ilyen csőcseléktől, a kocsmai söpredék erkölcsi szintjén fetrengőktől elégtételt várnak. Ugyan miféle elégtétel származhat az ilyen söpredéktől? Rendes ember nagy ívben elkerüli az ilyeneket, nehogy véletlenül egy levegőt szívjon velük!”