A párduc

Napi Maxima – Szalai Zoltán rovata

A párduc

A Jardin des Plantes-ban, Párizs

Szeme a rácsok futásába veszve
úgy kimerült, hogy már semmit se lát.
Úgy érzi, mintha rács ezernyi lenne
s ezer rács mögött nem lenne világ.

Puha lépte acéllá tömörül
s a legparányibb körbe fogva jár:
az erő tánca ez egy pont körül,
melyben egy ájult, nagy akarat áll.

Csak néha fut fel a pupilla néma
függönye. Ekkor egy kép beszökik,
átvillan a feszült tagokon és a
szívbe ér - és ott megszűnik.

Szabó Lőrinc fordítása

Rainer Maria Rilke (1875-1926) Prágában született osztrák író, költő és műfordító. Jelentősége és irodalmi orientációja Ady Endrééhez hasonlítható. Nietzsche és Schopenhauer hatása érezhető leginkább művészetén, a közép-európai modernitás egyik legjelesebb képviselője. Fenti verse Párizsban keletkezett 1902/1903-ban, ahol Rilke a helyi (igencsak szűkös) állatkertben figyeli a ketrecbe zárt, erőtől duzzadó vadállatot, amely a bezártság és a szűkös hely hatására az őrület jeleit mutatja. Egy pillanatra azonban beszökik szívébe a valóság, amely ott azonnal megszűnik létezni. A verset sokan az emberi élet és világ általános nehézségeinek leírásaként is szokták értelmezni. Rilke legjelentősebb magyarországi szakértője Szász Ferenc irodalomtörténész volt.

(Festők a Jerdin de Plantes-ban, Párizs, 1902)