A hét hazugság

"Judit, jössz-e még utánam?"
Balázs-Bartók
 
                                                                                      
A szerződés ott áll a cédulákon,
És minden pontját hűtőmágnesek                                    
Rögzítik: "Urad, asszonyod leszek",
De: "Mesterségem űzöm és utálom."
A gazdasági egyezmény, melyet
Életre és halálra megkötöttek,
Él és virul; s az éltető, nagy összeg,
Akár gömbölyded életük, kerek.                                                                        
 
S a ház, akár egy átvilágitott
   Üvegzseb:
Hét titka van, és mind a hét titok
   Tüzes seb.
"Igazak-e a gúnyos ég alatt
   A párok?"
"Igaz csupán a ház után maradt
   Zsarátnok."
 
Másodszor szót se szól, ki egyszer is
Behódolt már a csattanó tenyérnek;
Ha térdre kényszeríti őt az érdek,
Fölnéz a szörnyetegre: benne hisz,
És úgy csodálja tágra nyílt szemekkel,
Hogy törvényt bont, de karban tart az ember…
Arca a nőnél mindig visszatetszőbb,
De egy bordában szőtték mind a kettőt.
 
A rosszaságban mindegy, bárki jut
   Előbbre;
Az oltárt egyikük vagy másikuk
   Leköpte.
Éjfélkor, gyertyafénynél köttetett
   Az alku,
S ki létre hívta, százszor rettegett
   Hatalmú.
 
A nő titokszobákon megy keresztül,
Kockát vet rá az angyal és az ördög.
"Három pont, hogyha hármasikreket szül."
"Száz pont, ha méhe nem terem gyümölcsöt."
Fizet a boltban. Hogyha hazamegy,
Kelengye várja, rózsaszínű holmi.
"Ocsmány dolog a bűnben sokasodni."
"Iskolázzuk a gyerekeiket!..."
 
Oly szép, ha lámpást gyújt az istenujj:
   "Legyen fény!"
"Szárnyunk alatt melegszik minden új
   Teremtmény…"
"Becsapni ezt a bűnnél ostobább
   Világot?"
"Sokan legyenek, akikkel csodát
   Csinálok!"
 
A síugrósánc ismerős idill:
A kisvasút, a nagy faház vidéke,
Hideghegy lejtőjén is szép a béke…
S a hazaút a hétköznapi drill:
"Vonásaikban képedet kerested?
Nyomodban a két kölyök szörnyeteg,
Akikre bűntelen emelsz kezet:
Egyik sem a te kincsed, a te tested."
 
"Te vagy te, és ha társad elveszít,
   Te sorsod;
S ha már a sorsod: tonnás terheit
   Te hordod."
"Üzend meg, hogyha élvezetre szánsz
   Örökre."
"Jön a tavasz, de nem a reneszánsz
   E földre."
 
A péntek este íze besamel,
A szombat abszint. Minden öröm akkor
Következik, mikor szokás. A falról
Valaki még egy tükröt leemel,
És így csodálkozik rossz napra rossz nap
- Vagyon, mit összeadnak, megszoroznak -,
És megjön címükről a körlevél,
És boldogságuk híre körbeér.
 
"Úgy szép, ha párban jár kínálat és
   Kereslet,
És komoly képpel mímelnek merész
   Szerelmet."
"Kutyát tartunk, és fényes látszatot
   A színen…"
"És nem jó, hogy közben vadul dobog
   A szívem."
 
Mint más Activity-t, úgy játszanak
Szerelmet, Öncsalást meg Ámitást,
S kilónként fogynak is szemlátomást;
Miért, hogy minden zsúr után marad
Bűnös borfolt a citromsárga szófán?...
A távozó a liftbe lépve bólint:
A lépcsőházuk kiábrándító, mint                        
A karácsonyfa január utóján.
 
A csúnya nő feledné, merre van
   Lakása,
Leejti pilláit, hogy pontosan
   Ne lássa
Sorsának botrányát, s amit kiállt,
   A tébolyt;
És lámpát olt és gyújt, és fölkiált:
   "Elég volt!"
 
Útjuknak térkép nem szabhat határt;
Ki-ki megkapja, mire foga vásik.
Csak azt nem tudják úgy tíz óra tájt:
"Kicsoda oldalamon az a másik?"
Krétától Izlandig, reggeltől estig
Pöröl az undor és az unalom,
Mert olyan lett a hetedik napon
Az élet, mint a kelme, hogyha feslik.
 
"Úgy őrzi tévedését legbelül
   A férfi,
Hogy elfelejt a kínról emberül
   Beszélni."
"Az ég alatt bejárja bajt hozó,
   Nagy útját
Az élet és a hozzá tartozó
   Hazugság."