Az ellenfél beemelte a verbális és fizikai erőszak kultúráját

Ahol elfogynak az érvek, ott marad a kiabálás, az agresszió és a trükközés.

Ezekben a napokban ér véget a nyolcadikosok felvételi eljárása. Nehéz év van gyerekek és szülők háta mögött, hiszen nem könnyű eligazodni a témában.
Véleményem szerint már hetedikben érdemes kicsit tájékozódni, előkészülni. Kamaszunk még talán nem is érti, mire a nagy előkészület, mi, felnőttek viszont legyünk résen. Kevés kamasz érzi át ennek az egész hercehurcának a súlyát, még kevésbé tudják, mit szeretnének. De nekünk mindenképpen fel kell készülni. A rendszer sajnos elég összetett, de ha egyszer megérti az ember, akkor jól el lehet benne lavírozni.
Én a nagylányom hetedikes korában kezdtem el magam és őt ráhangolni erre, és nem csak azért, mert a hetedikes osztályzatok beleszámítanak a pontozásba. Már ekkor tájékozódtam néhány szóba jöhető iskoláról, honlapokat nézegettem, ismerősöket kérdezgettem. El is látogattunk egy gimnázium nyílt napjára. A legtöbb információ a honlapokon megtalálható, de tartanak szülői fórumokat és nyílt napokat is az iskolák, ahol mindent meg lehet kérdezni, készségesen válaszolnak. Nyolcadik év elején elkezdett összeállni a szóba jöhető iskolák listája.
Lányom a mai napon gimnazista lett és büszkén mondhatom: abba a suliba került be, amit elsőre megjelöltünk. De ez azért nem ment ennyire simán. Több dologban nagyon tájékozottak voltunk, és jól döntöttünk, de van, amit utólag másként csinálnék.
Amik hasznosnak bizonyultak:
Mit tennék másként?
A lányom bent van a vágyott suliban, de elmondhatom: nem volt könnyű ez az időszak még egy ilyen jó, megbízható kamasszal sem, mint ő. Sőt, kifejezetten nehéz volt. Érdemes lenne arról minél többet vitázni, hogy jó-e így ez a rendszer, de nem ebben az időszakban (és persze nem a gyerekkel). Most az adott helyzetet alapul véve kell(ett) a lehető legjobb, legokosabb döntéseket meghozni. Nem könnyű, de nem lehetetlen.