–Miért változott a hozzáállása a köpenybe csúsztatott borítékhoz?
–Abban nőttem fel, hogy természetes volt, hogy pénzt adtunk az orvosnak, aki elfogadta azt. Amikor elkezdtem orvosként dolgozni, figyeltem a betegeimet, és láttam, hogy volt, aki teljesen őszintén adja, volt, aki nem szívesen. Olyan is volt, aki odaadta a pénzt, és rögtön hozzátette, “akkor ugye később is kereshetem, doktor úr?”. És volt a betegek egy csoportja, akik úgy érezték, hogy adni kellene, de nem tudtak vagy nem akartak. Ők szemlesütve, köszönés nélkül osontak el, hogy ne találkozzon a tekintetük az enyémmel. Akkor kezdtem el gondolkodni azon, hogy ez nem természetes és nincs rendben így.