–Abban nőttem fel, hogy természetes volt, hogy pénzt adtunk az orvosnak, aki elfogadta azt. Amikor elkezdtem orvosként dolgozni, figyeltem a betegeimet, és láttam, hogy volt, aki teljesen őszintén adja, volt, aki nem szívesen. Olyan is volt, aki odaadta a pénzt, és rögtön hozzátette, “akkor ugye később is kereshetem, doktor úr?”. És volt a betegek egy csoportja, akik úgy érezték, hogy adni kellene, de nem tudtak vagy nem akartak. Ők szemlesütve, köszönés nélkül osontak el, hogy ne találkozzon a tekintetük az enyémmel. Akkor kezdtem el gondolkodni azon, hogy ez nem természetes és nincs rendben így.
–A legfrissebb hálapénzkutatásukból is az olvasható ki, hogy az orvostársadalom nagy része nincsen kibékülve a paraszolvenciával. Meglepte a felmérés eredménye?
–Hogy az orvosok 94 százaléka úgy nyilatkozott, hogy nem akar hálapénzes egészségügyi rendszerben dolgozni, az nagyon is meglepett. Az is hozzátartozik a valósághoz, hogy 61 százalékuk annak ellenére, hogy a hálapénz jelenségét elítéli, kénytelen elfogadni az utólag adott borítékot. Ez amúgy egy tényleg reprezentatív felmérés…