1946-ban Pannonhalmán szolgált, mikor letartóztatták. Terrorcselekmény koholt vádja alapján a Gulágra internálták. Tíz év szabadságvesztésre ítélték, melyet a Szovjetunió munkatáboraiban kellet letöltenie.
A fogságban is megtalálta a módját, hogy másokon segítsen, titokban misézett, tartotta a lelket a fogolytársaiban. A gulágon töltött évekről egyszer így mesélt: „Többször elmondtam: jegyezzék meg, az Úristennek van humora! A Szovjetunió tíz évig mindent megtett, hogy tönkretegyen. Én mégis itt vagyok, de hol van a Szovjetunió?”
A szabadulás után
Placid atya végül 1955-ben szabadult, ám sem papként, sem tanárként nem dolgozhatott. A pesterzsébeti ládagyárban lett fizikai munkás, később betegszállítónak állt.
A hetvenes években folytathatta a papi szolgálatot, kisegítő lelkész lett a Budai Ciszterci Szent Imre plébánián, itt tartották tavaly századik születésnapja alkalmából a hálaadó misét, melyen Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát celebrált.