A szülői tapasztalat szükséges, de nem elégséges feltétele annak, hogy valakiből jó önkéntes váljon – az OSA vezető munkatársai a Mandiner.családnak

 

Lehőcz Monika (LM): Az Otthon Segítünk Alapítványt 2001. június 11-én jegyezte be a bíróság, pontosan akkor, amikor az első önkéntes koordinátor csoport sikeresen vizsgázott. Ezzel elindult az önkéntesek toborzása, felkészülés az első önkéntes tanfolyamok indítására. 2002-ben elkezdődött az első család segítése.

 

Az önkéntesek otthonukban látogatják a családokat, rendszeres jelenlétükkel segítenek. Egy új emberi kapcsolatot ajánlunk föl a segítséget kérő családoknak. Felkészített önkéntesünk, aki maga is szülő, rendszeresen meglátogatja őket, saját otthonukban. Eljön, ráér, jelen van, és úgy segít, mint egy jó barát vagy nagymama. Ha kell, együtt viszik sétálni az apróságokat, ha kell, a házimunkában segítenek, vagy a gyerekekkel játszanak, vagy éppen egy jót beszélgetnek. Kinek mire van a legnagyobb szüksége ahhoz, hogy az otthon eltöltött évek ne fásultan, unalmasan teljenek, hanem örömteliek legyenek.

 

A segítés középpontjában az otthon lévő szülő áll, ez általában a fiatal édesanya. A Szolgálat megközelítése az, hogy a gyerekeknek azzal segítünk a legtöbbet, ha a saját szülőjétől kap egyre több odafigyelést, megértést és szeretetet, így érzelmi biztonságban fejlődik. Ha tehát az édesanyát megerősítjük saját szerepében, segítünk neki felismerni saját és gyermekei értékeit, az egész család működését segítjük. Gondoljunk bele, mennyivel jobb érzés az apának is egy olyan családba hazaérkezni, ahol a feleség nem csak kesereg...

 

15 év alatt kétezernél több családot, és benne négyezer négyszáznál több gyereket segítettünk.

 

 

 

LM: Az Otthon Segítünk Szolgálat az angliai gyökerű, nemzetközi Home-Start Worldwide hálózatok magyarországi adaptációja. Budapesten dolgozik az országos központ, amely biztosítja a szakmai hátteret, végzi az adminisztrációt, forráskutatást, kapcsolatot tart a médiával, megszervezi a helyi önkéntes koordinátorok képzését és a rendszeres szupervíziókat, tanácsadásokat, továbbképzést tart a közösséggé formálódó koordinátoroknak.

 

Az önkéntes koordinátorok (szervezők) feladata, hogy helyi szinten felépítsék a szolgálatot. Önkénteseket toboroznak, és 50 órás tréningen felkészítik őket a családok látogatására. A segítő munka során biztosítják az állandó visszajelzési lehetőséget: kapcsolatban állnak a családokkal és az önkéntesek számára rendszeres, csoportos esetmegbeszéléseket tartanak. Jelentős feladatuk, hogy a felkészített önkéntesek csoportjait összefogják, vidám csapattá formálják. Fontos, hogy ismerjék a helyi szakszolgálatokat, szakembereket. A koordinátorok folyamatosan támaszkodhatnak a budapesti központ és más városbeli szervezőtársaik segítségére. Budapest mellett, ahol hét helyi szolgálatból igyekszünk minden segítségkérő családhoz eljutni, a következő városokban működik helyi szolgálatunk: Ajka, Cegléd, Dunakeszi, Esztergom, Fót, Gyöngyös, Miskolc, Mohács, Nyíregyháza, Pécs, Székesfehérvár, Tatabánya, Tiszavasvári. A 15 éves működésünk során az önkéntes koordinátorok több mint ezer önkéntest készítettek fel a családsegítő munkára, akik közül 200-250 jelenleg is aktív.

 

 

 

Dr. Szabó Mártonné Csomor Zsuzsanna (SzZs): Az önkéntes felkészítő tanfolyam gerincét egy nemzetközi tematika adja, amelyet természetesen rugalmasan kezelünk, módosítunk az éppen aktuális hazai problémákra tekintettel. Mivel segítő munkánk egy nagyon egyszerű gondolaton alapszik: „szülő segít szülőnek”, sok jelentkező nehezen barátkozik meg a tanfolyami felkészítés gondolatával. Általában úgy érzik, hogy elégséges szülői tapasztalattal rendelkeznek.

 

Szeretném hangsúlyozni, hogy a szülői tapasztalat szükséges, de nem elégséges feltétele annak, hogy valakiből jó OSA segítő váljon. A tanfolyam segít előhívni, rendszerezni ezeket a tapasztalatokat, de legfontosabb feladata mégis az, hogy a segítség módjára és kereteire tanítsa meg az önkénteseinket. Nemcsak előadásokat hallgatnak tehát, hanem helyzetgyakorlatokban, szerepjátékokban, esetelemzésekben gyakorolják a titoktartást, az elkötelezettséget, a megbízhatóságot, más családok értékeinek elfogadását és tiszteletben tartását. Önkénteseink laikus, de felkészített segítők lesznek, akik sikeresen tudnak belépni egy család életébe, tudnak ott a család igényei szerint segíteni és sérülés nélkül tudnak kilépni a családból, ha annak elérkezik az ideje.

 

A tanfolyam természetesen a „szűrő” szerepét is betölti. Kemény önismereti tréning, melynek során mindenki felmérheti, hogy tud-e az alapítvány elvei és keretei között dolgozni. Emellett önkénteseink és jómagam is nap, mint nap tapasztaljuk, hogy így „felkészítve” saját családunkban is egyszerűbb lett az élet és az együttműködés.

 

 

 

SzZs: Az önkéntes koordinátor dolga az, hogy a családdal történt beszélgetés után olyan önkéntest küldjön hozzájuk, aki biztosan abban és úgy tud nekik segíteni, amiben és ahogyan arra nekik szükségük van rá. Nagyon változatos a munkánk, sokféle családdal ismerkedünk meg, az önkénteseknél jelentkező kiégés nagyon ritkán jelenik meg nálunk. Természetesen lehetnek problémáink, ebben nagy segítség, hogy csapatban dolgozunk, emberileg is ismerjük, tiszteljük és segítjük egymást.

 

 

SzZs: A tanfolyamainkra jelentkezőink többsége vagy frissen nyugdíjba került nő, vagy olyan többgyermekes édesanya, akinek már felnőttek a gyerekei és úgy érzi, hogy a felszabaduló szabadidejét szívesen töltené családoknál. A mi csoportunkban két férfi is dolgozik, őket nagyon szívesen fogadják azok a családok, ahol átmenetileg hiányzik a férfi minta. A fluktuáció a maga természetes módján jelentkezik. Megszületik az első, majd a második unoka, változik az egészségi állapot vagy változnak a családi viszonyok. De a rendszeres csoport találkozókra a régiek többsége is visszajár. Barátok vagyunk.

 

LA: Az önkénteseknek legfontosabb motivációi, hogy hasznos munkát végezhetnek, látják a munkájuk eredményét, pozitív visszajelzéseket kapnak, egy közösség részesei lesznek, és hogy új ismereteket szerezhetnek, kompetenciáik és készségeik fejlődnek.

 

Az önkénteseink egy része friss nyugdíjasként kerül hozzánk, hasznos elfoglaltságot keresve és évekig számíthatunk a munkájukra. Rövidebb ideig vannak nálunk azok a fiatal édesanyák, akiknek a gyerekeik már óvodába, iskolába járnak, de még egy-két évig nem tudnak állást vállalni. A programjainkon pedig támaszkodhatunk azokra a középiskolás diákokra, akik a kötelező közösségi tevékenységüket teljesítik nálunk. Ők mindig csak egy-két aktuális rendezvénybe kapcsolódnak be, ugyanakkor sokan fogalmazzák meg közülük azt, hogy a kötelező közösségi tevékenység a pályaválasztásukat is segíti.

 

 

 

LM: Sok városban tudunk segíteni, de a korábbi felsorolásból hiányzókban sajnos nem. Nehéz egy-egy hozzánk forduló családnak elmondani, hogy nem számíthatnak a segítségünkre, mert az ő településükön nincs helyi szolgálatunk, nincsenek felkészített önkénteseink. Minden városban nagy szükség lenne arra a hiánypótló tevékenységre, amit az Otthon Segítünk Alapítvány tud nyújtani. Különösen nehéz helyzetben vannak azok a családok, ahol ikrek születnek, vagy kicsi a korkülönbség a testvérek között, és a családjuk távol van, így nem számíthatnak támogatásukra. Szomorú látni, hogy ilyenkor nem érkezik sehonnan segítség, nincs olyan, akire számíthatnának.

 

Fontos lenne, hogy elegendő forrásunk legyen ahhoz, hogy évente legalább egyszer tudjunk képzést tartani a jelentkező önkéntes koordinátoroknak, ami elengedhetetlen feltétele annak, hogy egyre több városban indíthassunk helyi szolgálatot, és segítő kezet nyújthassunk a fiatal családoknak a mindennapok könnyebbé tételében.

 

SzZs: Segítséget kérni nehéz. Ahhoz, hogy valaki erre elszánja magát egy átlagosnak mondható családi helyzetben a legfontosabb motiváció mindig a bizalom. Én úgy tapasztalom az utóbbi időben, hogy kézről kézre adnak, egymásnak ajánlanak bennünket a családok. Itt Budapesten a belső kerületekből érkező kéréseket kisebb-nagyobb várakozási idő után ki tudjuk elégíteni, de a külső kerületekben sajnos még elég sok kérésre kell nemet mondanunk.

 

LA: A vidéki városokban nagy igény van a közösségi programok és a városi rendezvények lebonyolításába való bekapcsolódásra is. Több szervezetünk is segíti a városi rendezvényeket különböző családi és gyermekprogramokkal.

 

 

 

 

 

LA: Köszönjük. Nagy örömünkre szolgált, hogy a szervezők meghívását dr. Illés Boglárka, Család-, és Ifjúságügyért Felelős Helyettes Államtitkár Asszony is elfogadta.  Szeretném megemlíteni a többi díjazottat is: az Év Önkéntese  Bacsardi József, az Év Önkéntes Szervezete: Élettér Közösség- és Településfejlesztő Egyesület és az Év Jótevője: T-SZOL.

 

 

 

LA: Fontosnak tartottuk az eseményt a jótékonysági cél érdekében, a családszervezetek együttműködése szempontjából, és a saját szervezetünkön belüli közös megmozdulás miatt is. Az Esztergomi Otthon Segítünk Alapítvány LogiKaLand programja annyira új még, hogy a többi helyi szervezet is itt láthatta először. Óriási dolognak tartjuk, hogy csak a LogiKaLand játszóház 29 önkéntes munkájával üzemelt, akik közül húszan Esztergomból utaztak fel hajnalban, hogy az első látogatók érkezésére minden felépüljön.

 

 

 

LA: Amikor 15 éve elkezdtük ezt a munkát, csodabogaraknak számítottunk és gyakran kérdezték tőlünk kétkedve: „Ingyen segítenek hetente 3 órát egy családnak? Ilyen van?” Mostanára már nem tartják ezt ennyire különlegesnek, hiszen egyre többen hajlandóak tenni egy jó cél vagy egy közösség érdekében. És az utóbbi években gyakran előfordul az is, hogy úgy keresnek meg bennünket, hogy „Szeretnénk hozzátok csatlakozni, mert látjuk, hogy fantasztikus, amit csináltok!” Ennek ellenére úgy érezzük, sokkal többen is lehetnénk, ha helyi és országos szinten több elismerést és több támogatást kapnának az önkéntesek és az önkéntesek munkájára építő szervezetek. Ha az önkéntesek munkájára gondolok, sokszor eszembe jut, mennyi pozitív hír jelenhetne meg a munkájukról, amiből erőt meríthetnénk mindannyian és ellensúlyt jelenthetnének a jelenlegi negatív hírdömpingben. Nagyon jó látni azt is, hogy az utóbbi néhány évben egyes vállalatok is segítik az önkéntes munka elterjedését a társadalmi felelősségvállalás jegyében.

 

 

LM: Bár az önkénteseket foglalkoztató non-profit szervezetek a for-profit szervezetekhez képest sokkal költséghatékonyabbak, azonban másokhoz hasonlóan jelentős működési költségeik vannak, hiszen a működést koordináló stáb munkatársait, a magas színvonalú képzések szakembereit nem lehet önkéntes munkában foglalkoztatni, ki kell fizetni az irodabérléseket, a rezsiköltségeket, sőt téríteni illik az önkénteseknek a segítő tevékenységükhöz szükséges telefon- és utazási költségeiket. Nem lehet nagyszerű programokat létrehozni, és megvalósítani működési költségek nélkül. Fontos lenne, hogy ezeket az indokolt költségeket figyelembe vegye a jelenlegi pályázati rendszer, hogy a hiánypótló és közfeladatot ellátó szervezetek állandó támogatást kapjanak az alaptevékenységük folytatásához, hogy a működésük stabillá válhasson.

 

 

LA: Az önkéntes munkára építő szervezetekről gyakran gondolják azt, hogy nincs szükségük anyagi támogatásra, hiszen önkénteseik nem kapnak a munkájukért pénzt. Miközben a tapasztalataink azt mutatják, hogy ezek a szervezetek sokszor sziszifuszi erőfeszítéseket tesznek azért, hogy legyen olyan helyiségük, ahol fogadhatják klienseiket, önkénteseiket és ahová programokat szervezhetnek, megteremtsék a működésük technikai és napi feltételeit. Ha mindezekhez kiszámítható és állandó támogatást kapnának, akkor energiáikat a tényleges munkára tudnák fordítani. A pályázati rendszer a jelenlegi formában elindít új programokat, majd ezek a jó beindulás után, újabb pályázat hiányában elhalnak, hogy 2-3 év múlva az újabb pályázati lehetőségből, szinte mindent újra a nulláról kezdve ismét felépítsék őket. Az önkormányzatok jóindulatától és szemléletétől függ, hogy egy-egy településen az önkéntes szervezetek és programok mennyire elismertek és támogatottak.

 

 

LM: Nagyszerű lenne, ha a központ stabilitásának megteremtése mellett azok az önkéntes koordinátoraink, akik most máshol dolgoznak, az Otthon Segítünk Alapítványnál legalább félállásban foglalkoztatott munkatársak lehetnének, sok új városban indulna el a helyi szolgálatok szervezése, a családsegítés: Balatonfüreden, Békéscsabán, Győrben, Egerben, Kecskeméten, Sopronban, Szegeden, Szolnokon, Szombathelyen, Vácon, Veszprémben.