Szombaton búcsúztatják Kocsis Zoltánt

Folyamatosan érkeznek Kocsis Zoltán ravatalához a Zeneakadémia aulájába tisztelői, akik egy szál fehér virággal búcsúznak a világhírű zongoraművésztől, karmestertől. A gyászolók kordonokkal kialakított útvonalon juthatnak be az épületbe, amelynek aulájában felravatalozták a november 6-án elhunyt művészt. A csendes búcsúzásra érkezők egy-egy szál fehér virággal érkeznek a helyszínre és néma főhajtással tisztelegnek az elhunyt alkotó előtt. Kocsis Zoltán tisztelői 12 óráig helyezhetik el virágaikat a ravatalnál. 

A november 6-án, életének 65. évében elhunyt Kocsis Zoltán kétszeres Kossuth-díjas, Liszt Ferenc-díjas zongoraművészt, karmestert, zeneszerzőt, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar főzeneigazgatóját 13 órától búcsúztatják a meghívott vendégek előtt a Zeneakadémián. Beszédet mond Áder János köztársasági elnök, Kurtág György zeneszerző, Vigh Andrea, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektora, Mocsári Károly zongoraművész, Perényi Miklós csellóművész, valamint Kovács Géza, a Nemzeti Filharmonikusok főigazgatója. 

A beszédeket az épület előtt elhelyezett kivetítőn lehet követni. Kocsis Zoltánt a kormány, a főváros, a Nemzeti Filharmonikusok és a Liszt Ferenc Zeneakadémia saját halottjának tekinti.

Áder János köztársasági elnök beszédében azt mondta: Kocsis Zoltán megmutatta: „minden zenemű egy-egy öntörvényű birodalom: benne magasztos életfilozófia, nemzeti karakter, kibomló érzelmek, mélységes tudás”. Mint hozzátette, a mester szerint mindez feltárható, megérthető, műveltséggé alakítható, Kocsis Zoltán ezért éjszakákon át vitázott, beszélgetett, érvelt a zenéről, nappal a televízióban beszélt a zenéről mindenkinek, átiratokat készített, komponált, kutatott, közvetített, újraértelmezett, tanított és tanult tovább. Áder János kiemelte, hogy Kocsis Zoltánt „kézről kézre adták” a világ legjobb karmesterei és együttesei, ő mégis a hosszú közös munka eredményességében hitt, így zenekart alapított.

Kocsis Zoltán mindent tudott a zenéről, mégpedig a tudás legtágabb értelmében – méltatta a művészt a Zeneakadémia rektora. Vigh Andrea szerint lehetetlen számba venni, hogy Kocsis mi mindent tett „szűkre szabott, de sokszor hatvannégy évnek tűnő földi idejében”. Szigorú ember volt, mert a művészi igazságot kereste, s mert hitt benne, hogy a művészi igazság létezik. De szigorúsága azonnal feloldódott, amikor zongorához ült: a billentyűk mellett azzal a csillogó tekintetű őszinte kíváncsisággal kutatta a nagy zeneművek titkait, amely csakis a gyerekekre jellemző – szólt Kocsis Zoltánról a Zeneakadémia rektora. „Nem próbáljuk leírni az űrt, amit maga mögött hagy, mert leírhatatlan” – búcsúzott a művésztől Vigh Andrea. 

Kurtág György zeneszerző és zongoraművész, Kocsis Zoltán egykori tanára és barátja személyes hangú beszédben vett búcsút. „Egy hozzád fogható formátumú zongoraművész általában először a saját karrierjét építi. Te, mint egy jó államférfi, kiemelted és megvalósítottad a legfontosabb tennivalókat az egész magyar zenei életben és kultúrában” – mondta. „A te ajándékod nekünk, hogy Bartók Béla elkezdett közkinccsé válni” – hangsúlyozta. Hozzáfűzte azt is: Kocsis Zoltán hatalmas szorgalommal és hangyatürelemmel adta közre Bartók Béla minden fellelhető zongorafelvételét, bizonyítva ezzel, hogy a zeneszerző korának egyik legnagyobb zongoraművésze is volt. „Olyan zenék, amelyek mellett vállat vonva mentünk el régebben, a te kezedben gyémánttá váltak” – emelte ki Kurtág. 

(MTI)