A tök vicsora

„A vallás visszaszorult a templomokba, az emberek szívébe, magánügy lett, mint a kedvenc étel, a kedvenc focicsapat, amelyről nem feltétlenül beszélünk. 2016-ra a kereszténység elveszítette döntési jogkörét, nem érdekel senkit halhatatlan lelke, a hitelvek pedig a teológusok poros íróasztalára kerültek, hadd elmélkedjenek rajtuk. Nem oszt, nem szoroz. Amikor Ferenc pápa megérkezett Svédországba, épp a halloween ünnepét ülték, a gyerekek csokit és cukorkát szereztek a szokással épp most megismerkedő felnőttektől halottnak öltözve, csontvázjelmezekben, a házak ablakában töklámpások vicsorogtak. Ferenc pápa miséjét Malmőben 15 ezer ember hallgatta végig. Az FF Malmö stadionjában átlagosan ennyien vannak a meccseken, persze ha a Mjallby jön, akkor többen érdeklődnek az égszínkékek iránt.

A katolikus egyházfő értelemszerűen nem hitelvekről beszélt Lund katedrálisában Munib Younannal, a lutheránus egyházakat tömörítő szövetség első emberével, hiszen az a szétszakítottság ott marad, azon vitázni egyelőre értelmetlen. Ha elismerik a keresztények az egymás ellen elkövetett fél évezredes bűnöket, a meg nem értést, a politikai köntösbe öltöztetett vallásháborúkat, a rengeteg pénzt, amely gazdát cserélt, mert a szívében istentagadó király a bíborpalástból feketébe öltözött, majd vissza, akkor máshogy fog csillogni a katolikus egyház a lutheránusok szemében, és viszont is. Akkor az ökumenikus mozgalomnak lesz egy fontos megállója, egy mérföldkő, amelyet be lehet írni a történelemkönyvekbe, hogy igen, volt kiegyezés, óvatos szavakkal, semmit se tagadva, semmit se elismerve, de mégis volt. Ez a történészhallgatókat nagyon fogja érdekelni száz év múlva, ez lesz az a kérdés, amelyet senki se akar majd húzni, mert egyikük se látott belülről templomot, de mindegyikük kiskorától kezdve ünnepelte a halloweent.”