Megfogadtam, hogy nem csinálom úgy, mint a szüleim! Elbuktam!

„Családháló: Milyen minták vannak, amikkel szembesülünk gyerekként? Változtathatunk a berögződéseken felnőttként?

Bogár Zsuzsa: Minden család hordoz mintákat, amik generációról generációra átadódnak. Ezek nagyban meghatározzák azt, hogy ezek inkább negatív szemüvegen keresztül nézzük a világot, vagy pozitív szemléleten keresztül. Tehát optimistább, pozitív dolgokhoz köti az embereket, vagy inkább a bezárkózóbb, elzárkózóbb típus. Most a két szélsőségről beszélek, de ezek a mintázatok már gyerekkorban úgynevezett üzenetekben átadódnak.

Talán, ha visszagondolunk a gyerekkorunkra, mindannyian emlékszünk akár nagyszüleinktől, szüleinktől olyan mondatokra, vagy akár közmondások formájában olyan burkolt dolgokra, amik belénk ivódtak és akár az egész életünkre kihatnak. Ez az egész életünk során, mint egy vészcsengő vagy akár sugallat, megjelenhet.

(...)

CSH: Fontos a felismerés, de vajon én tudok-e segíteni önmagamnak? Ha egy-egy helyzetben felismerjük, hogy na, most pont úgy viselkedtem, mint a nagymamám vagy anyukám, és mennyire nem szerettem ezt!

BZS: Fontosak ezek a felismerések, hogy rájöjjünk egy előző generáció viselkedésének mintáit visszük tovább. Akár úgy, hogy életünk során többször kerülünk ugyanolyan helyzetbe, amiből rosszul jövünk ki mindig. Ez is egyfajta felismerés, hogy akkor itt valami nagyon nem stimmel. Vagy a gondolatainkban, vagy a viselkedésünkben valamit helyre kéne raknunk, hogy ne kerüljünk újra meg újra ugyanabba a szituációba. Ilyenkor sokat segíthet, ha van olyan ember a környezetünkbe, akivel ezt meg tudjuk beszélni, akivel tudunk erről beszélni. Ha pedig úgy érezzük, nem tudunk ezzel megbirkózni, akkor segíthet szakember, akár pszichológus is.

(...)”