A következő kiáltványt az alapítvány vezetője, a WMN szerzője, dr. Gyurkó Szilvia írta:
„Mostanában nem nagyon múlik el nap anélkül, hogy ne hallanánk, olvasnánk gyerekek elleni szexuális erőszakról. Magánemberként és szakmabeliként is sokszor tehetetlenül nézzük, hogyan alakul át fokozatosan a gyerekek elleni szexuális erőszakról szóló hír egy elintézni-, elsimítani való üggyé. Legtöbbször – a maguk területén egyébként többnyire jó szakembernek számító döntéshozók ügyintézése, »tényfeltárása« során végül – bizonyíték, esetleg bűncselekmény hiányában az egészet ejtik.
Ma Magyarországon a szexuális erőszaknak az esetek túlnyomó többségében csak az áldozatra nézve van következménye. A gyereket nem az elkövető családtagtól védik meg, hanem sokszor kiemelik a családból: így az erőszak traumája után a családja elvesztésének traumáját is át kell élnie. Az elkövető gyakran azzal zsarolja az áldozatot, hogy »ha elmondod, majd mehetsz intézetbe«. »Az igazság feltárása« céljából az esetleg segítséghez jutó, és már gyógyulás útjára lépő gyereket több éven át rendszeresen visszarángatják, arra kényszerítve, hogy újra és újra átélje a trauma elmondásakor azt, ami vele történt. Közben nem ritka, hogy megalázzák, megszégyenítik, hazugnak nevezik.