Szentté avatták Teréz anyát

Szentté avatták Teréz anyát vasárnap délelőtt a római Szent Péter téren. Angelo Amato érsek először röviden felolvasta Teréz anya életrajzát, majd kérte a pápát, hogy kanonizálja a szentek között – számol be az eseményről az Index a BBC tudósítása nyomán. Ferenc pápa ezután ezekkel a szavakkal a szentek sorába vette:

„Kellő mérlegelés és az isteni közbenjárásért folyamodó imádságok után, kikérve püspök testvéreink tanácsát, kinyilvánítjuk, hogy Boldog Kalkuttai Teréz szent volt, felvezetjük a szentjeink közé, elvárva, hogy őt az egész egyház tisztelje!”

A szent, akit az egész világ tisztelt

Teréz anya Agnes Gonxha Bojaxhiuként született az akkor még az Oszmán birodalomhoz – ma Macedóniához – tartozó Szkopjéban. Az Albániában és Macedóniában élő aromán kisebbséghez tartozott, családja Koszovó, déli katolikusok lakta részéből költözött el, és az új muzulmán lakta területen is megtartotta katolikus hitét. Édesapját még gyermekkorában elveszítette, édesanyja tartotta el őt és két idősebb testvérét, emellett fontos szerepet vállalt a helyi Szent Szív egyházközségben. Agnes emiatt elmélyült a hitben, tagja lett a Mária kongregációnak, tizennyolc éves korára elhatározta, hogy szerzetes lesz.

A jugoszláv jezsuita rendtartomány képviselői ekkor missziós útra mentek az indiai Kalkuttába, ez pedig arra inspirálta a lányt, hogy ő is kiutazzon és ott segítsen a rászorulókon. Jelentkezett a Loretto nővérek rendjéhez, akik akkor már iskolát üzemeltettek Dardzsilingben, Agnes útját is hamar engedélyezték.

Gyógyító Indiában

1930-tól 1948-ig földrajzot és hittant tanított a kalkuttai Szent Mária szerzetesi iskolában, melynek 1944-től igazgatója lett. Itt tette le a szerzetesi fogadalmát, nevét Lisieux-i Szent Teréz iránti tiszteletből választotta, 1931-ben szentelték fel.

Az iskolát és a kolostor bezártságát 1948-ban hagyta el, miután egy 1946-os vonatút alatt Dardzsilingbe tartva szembesült az indiaiak szegénységével, nyomorával és szenvedésével. Az úton megjelent számára Jézus, és úgy döntött, hogy kéri felmentését, hogy világi nővérként a rendházon kívül élhessen az emberek között. Hogy még inkább egy legyen a szegények közül elhagyta a szerzetesi öltözékét, fehér száriban járt innentől kezdve. Egészségügyi tanulmányokat folytatott, majd néhány nővérével és segítőjével együtt gyógyította és tanította a szegényeket.

1950 októberében Teréz anya megkapta a pápai jóváhagyást a Szeretet Misszionáriusai szerzetesrend megalapítására. „Szerzetesek vagyunk. A nap huszonnégy órájában Jézus Krisztust szolgáljuk” – szól a mottójuk, ma több száz rendházuk van világszerte, több ezren csatlakoztak hozzá. Ezt az tette lehetővé, hogy 1965-ban pápai engedélyt kapott munkája más országokra való kiterjesztésére is.

Nobel-békedíj és szentté avatás

1962-ben megkapta a Padma Shri (Pompás lótusz) díjat India elnökétől, 1979-ben pedig a Nobel-békedíjat. 

1983-ben szívrohamot kapott, mikor II. János Pál pápánál tett látogatást, 1989-ben újabb infarktusa miatt peacemakert ültettek be a szívébe. 1991-ben tüdőgyulladást kapott. 1997-ben csonttörést szenvedett, maláriát kapott, amely a szívére terjedt, hiába vállalt több szívműtétet is, még az év március 31-én meghalt. Még a hindu és muszlim többségű Indiában is három napos gyászt hirdettek halálára.

Boldoggá avatási eljárása 1999-ben indult el. 2003 októberében egy vitatott csodás gyógyulásra hivatkozva II. János Pál pápa közel 250 ezer zarándok előtt mégis boldoggá avatta. Szentté viszont egy egyáltalán nem támadott csodás gyógyulás után avatták: egy brazil mérnök gyógyulását minősítették csodálatosnak. A halálos betegségben szenvedő férfi felesége kérte Teréz anya közbenjárását, a férfi pedig meggyógyult, ma is egészséges. A szentté avatási kongregáció orvosok véleményét is meghallgatta, ők tudományos szempontból megmagyarázhatatlannak ítélték a gyógyulást.