Gyógyító Indiában
1930-tól 1948-ig földrajzot és hittant tanított a kalkuttai Szent Mária szerzetesi iskolában, melynek 1944-től igazgatója lett. Itt tette le a szerzetesi fogadalmát, nevét Lisieux-i Szent Teréz iránti tiszteletből választotta, 1931-ben szentelték fel.
Az iskolát és a kolostor bezártságát 1948-ban hagyta el, miután egy 1946-os vonatút alatt Dardzsilingbe tartva szembesült az indiaiak szegénységével, nyomorával és szenvedésével. Az úton megjelent számára Jézus, és úgy döntött, hogy kéri felmentését, hogy világi nővérként a rendházon kívül élhessen az emberek között. Hogy még inkább egy legyen a szegények közül elhagyta a szerzetesi öltözékét, fehér száriban járt innentől kezdve. Egészségügyi tanulmányokat folytatott, majd néhány nővérével és segítőjével együtt gyógyította és tanította a szegényeket.
1950 októberében Teréz anya megkapta a pápai jóváhagyást a Szeretet Misszionáriusai szerzetesrend megalapítására. „Szerzetesek vagyunk. A nap huszonnégy órájában Jézus Krisztust szolgáljuk” – szól a mottójuk, ma több száz rendházuk van világszerte, több ezren csatlakoztak hozzá. Ezt az tette lehetővé, hogy 1965-ban pápai engedélyt kapott munkája más országokra való kiterjesztésére is.
Nobel-békedíj és szentté avatás