Az abortusz az egészségügyi dolgozókat is megviseli

Sue Hertz írónő könyvet írt amerikai abortuszklinikákon dolgozók beszámolóiból. A kötetből kiderül: nem mindenki viseli jól, hogy terhességmegszakításokhoz kell asszisztálnia, sőt sokaknak komoly kétségeik vannak.

Az írónő módszere az volt, hogy a műtétek közben figyelte a dolgozók reakcióit. Azt vizsgálta, hogy hogyan viszonyulnak az abortált babák testéhez. Az egyik dolgozó például egyáltalán nem volt képes a holttestre nézni, inkább az anyára fókuszált, őt bátorította.

A pro-life pártiak mindkét félre, az anyára és a meg nem született gyermekre is figyelnek. Jó néhány szervezet azért küzd, hogy az abortusz, mint opció megszűnjön létezni. A krízisterhességi központok olyan nőket gondoznak, akik fontolgatják az abortuszt, míg más csoportok a terhességmegszakításon átesett nőknek segítenek.

Ezzel szemben az abortuszpártiak kizárólag a nőkre figyelnek, a magzatot tárgyként kezelik, és azt sem veszik figyelembe, hogy a nem kívánt gyermeket akár örökbe is lehetne adni — úgy tesznek, mintha a terhesség megszakítása lenne az egyetlen lehetőség. Az abortuszklinikák minden további nélkül elvégzik a műtétet, majd a nőt magára hagyják, testi-lelki felépülésével mit sem törődve.