Az álgyermekvédő
Nem az együttérzés, a jobbító szándék vezeti, ő csak balhét akar, és el akarja hitetni mindazokkal, akik még hatása alatt kornyadoznak, hogy ezért is Orbán meg a kormány a hibás.
Egyesek jobban, mások rosszabbul viselik mindazt az érzelmi terhelést, ami egy terhesség megszakításával jár.
Sue Hertz írónő könyvet írt amerikai abortuszklinikákon dolgozók beszámolóiból. A kötetből kiderül: nem mindenki viseli jól, hogy terhességmegszakításokhoz kell asszisztálnia, sőt sokaknak komoly kétségeik vannak.
Az írónő módszere az volt, hogy a műtétek közben figyelte a dolgozók reakcióit. Azt vizsgálta, hogy hogyan viszonyulnak az abortált babák testéhez. Az egyik dolgozó például egyáltalán nem volt képes a holttestre nézni, inkább az anyára fókuszált, őt bátorította.
A pro-life pártiak mindkét félre, az anyára és a meg nem született gyermekre is figyelnek. Jó néhány szervezet azért küzd, hogy az abortusz, mint opció megszűnjön létezni. A krízisterhességi központok olyan nőket gondoznak, akik fontolgatják az abortuszt, míg más csoportok a terhességmegszakításon átesett nőknek segítenek.
Ezzel szemben az abortuszpártiak kizárólag a nőkre figyelnek, a magzatot tárgyként kezelik, és azt sem veszik figyelembe, hogy a nem kívánt gyermeket akár örökbe is lehetne adni — úgy tesznek, mintha a terhesség megszakítása lenne az egyetlen lehetőség. Az abortuszklinikák minden további nélkül elvégzik a műtétet, majd a nőt magára hagyják, testi-lelki felépülésével mit sem törődve.