Birkafej

„Angela Merkel számára az utolsó mentsvár volt, hogy elment Ankarába, a törökökre igyekezve hárítani a migránsinváziót. Sikerült megalkudnia – már, ha annak lehet nevezni azt, amikor egy árunézegetésbe beleizzadt német asszonyságra rásózzák a nagy semmit a bazárban. Törökország azóta minden gátlás nélkül zsarolja Brüsszelt, valamennyit visszafogad a migránsokból, cserébe pénzt, jogokat, majd szinte egész Európát kérve. Merkel meg megígér mindent, hiszen választások jönnek, van otthon széplelkű szavazója, no meg a már betelepült törökök tízmilliói is voksolni fognak. No meg fogalma sincs, mit tegyen.

Pedig olyan egyszerű lenne. Mert miért alkudozunk egyáltalán a törökökkel? A migránskérdés ugye vitathatatlanul biztonsági kérdés. Márpedig van egy nagyszerű biztonságpolitikai szervezet, amelyben kölcsönös szolidaritást, segítségnyújtást is vállaltunk magunkra – ez a NATO. Az unió vezetői miért nem ott határoznak Európa védelméről, miért csak kérnek? Orbán Viktor felvetésére a legutóbbi varsói csúcson legalább azt elfogadták, hogy ez gond, no de tenni valamit?! Merkel nem tesz, az amerikaiak meg miért tennének, miért gyakorolnának migrációs kérdésben nyomást Ankarára? Azt már egyszer a jelek szerint megpróbálták a pancser puccsal, amellyel Recep Tayyip Erdogan elnököt nem nagyobb Amerika-hűségre késztették, hanem Vlagyimir Putyin forró ölelésébe kergették. Tegnap Szentpéterváron a két államfő össze is borult.

Mit jelent ez Európának? A Brüsszel által elbaltázott Déli Áramlat – a németeknek és franciáknak meg ugye van saját extra orosz gázvezeté­kük – helyett az orosz gáz a törökökhöz megy, ha kell, mi rajtuk keresztül vehetünk. Ha végre abba is hagyjuk az értelmetlen szankcióháborút, az orosz boltok polcain a török áruk is fogadni fognak minket. De jó lesz ebben a helyzetben Erdogannal tovább alkudozni…”