Genderkiállítás: áltisi harmadikos és bölcsész-feminista mélységek

Péterfy kollégával annyira felejthetetlennek találtuk a CEU menstruációs kiállításán átéltkatarzist, hogy ezúttal a Budapest Pride kísérőrendezvényeként meghirdetett „Genderőrület” kiállításra látogattunk el az acb Galériába. Amint elolvastuk a nyitó plakáton, hogy „mondjuk ki hangosan: menstruáció, hüvelygomba, punci”, már tudtuk, hogy megérte.

Ha a belépő látogató el tud szakadni a kiállítást uraló életnagyságú, plüss cipzáros-puncis bábuk mérsékelten megnyerő látványától, akkor akkor egy ELTE bölcsészkari feminista-kurzus féléves tananyagát elsajátíthatja a „maszkulin voyeurizmusról”, „elnyomó mechanizmusokról” és a „férfi nőgyógyászoknak alávetett, aszexuálisnak kikiáltott terhes nőkről”.

A „bináris oppozíciók felrobbantásának” igényéről meg az alábbi filmrészlet jutott eszünkbe (sajnos a pontos jelenetet nem találtuk, ezért képekkel szolgálunk:

Mivel a filmben az egyik bináris oppozíció próbálja felrobbantani a másikat, ezért eszünkbe jutottak olyan feminista belviták, amelyek arról szólnak, hogy kell-e sok gender-identitás, és az nem új binaritás-e, hogy bináris és nem bináris. De hát ha valamihez mindenkinek, minden közösségnek joga van, akkor azok a saját belterjes vitái.

Természetesen mindezt a „macsókormány” elleni hősfeminista lázadás szemszögéből ismerhetjük meg, ugyanis csak egy fontos információ szerepel a „menstruáció, hüvelygomba, punci” triumvirátus előtt a bevezető szövegben: hogy a kiállítás a „nőket és LMBTQ embereket ért sértő politikai közbeszédre kíván reflektálni”. Ennek megfelelően nem csak a kormányváltásig nem szülő hős feministák hasfestő akcióját idézi fel, de Orbán Viktornak is jutott egy alkotás, mivel azt találta mondani a melegekkel kapcsolatban, hogy „egy alma nem kérheti, hogy hívják körtének”.

Egyébként jó, hogy Orbán Viktor legalább ilyen formában megjelent a kiállításon, mert rajta kívül az egész tárlat a nőkről meg a melegekről szólt. Péterfy kolléga alig várta, hogy lásson valami szemét bunkó szexista megnyilvánulást szegény macsó „ciszheteró” férfiakról is, például egy ábrázolást, amint épp berúgnak vagy asszonyt vernek. De semmi ilyen nem volt: valahogy elég szelektívre sikerült a kurátorok mérhetetlen érzékenysége az általánosítások iránt.

Voltak viszont egy LMBTQ-satöbbi része is a kiállításnak. Ebben például a „dobozolás” ellen tiltakoztak interaktív módon. Nem tudjuk, hogy ez mit jelent, de nem akarjuk senkinek megbántani a lelkét, ezért is hagytuk nyitva az LMBTQ...-felsorolást az imént.

De voltak legalább egész ötletes fotók is.

Nem tudjuk eldönteni, hogy a felső, vagy az alábbi kép-e az ijesztőbb.

További részletekkel senkinek a safe space-ébe nem akarunk beavatkozni, úgyhogy végül álljon itt a kedvenc összeállításunk, amit egyöntetűen viccesnek találtunk. Péterfy kolléga külön elképedt, mert sosem gondolta volna, hogy a Nőkért Egyesület tevékenységét bármilyen formában valaha pozitívan fogja értékelni.

A kurátorok olyanok lehetnek, mint a japán katona a Kincs, ami nincsben: már régen véget ért a háború, de ők még mindig tovább harcolnak.