Apák a szülőszobán

„ Új keletű szokás, hogy az apák is jelen vannak gyermekeik születésénél. Régebben a szülés afféle női dolog volt, és a bába mellett a szülő nőt általában egy tapasztalt rokon vagy egy közeli barát kísérte. Az elmúlt évtizedekben az apák is egyre gyakrabban vesznek részt a szülésen. 2002-ben egy angliai felmérés a férfiak szüléssel kapcsolatos élményeit vizsgálta.

A vizsgálat eredményei szerint a férfiak többsége pozitív, érzelmileg felemelő élményként számolt be a szülésről, ugyanakkor számos negatív aspektus is felmerült. Az apák véleménye szerint a férfi a szülésnél „csapattárs”, „szemtanú”, vagy „edző” lehet. A „csapattárs” leginkább támogatni, segíteni igyekszik, a „szemtanú” csupán szemlélője marad az eseményeknek, míg az „edző” a szülésre való felkészülés során elsajátítottakra igyekszik emlékeztetni a nőt („Lélegezz!” „Fújd ki!” „Most nyomj!” – ezek a mondatok az „edző” szájából hangozhatnak el). Noha ezek után azt hihetnénk, hogy a férfi szerepe a szülésnél olyannyira tisztázott és egyértelmű, hogy csak kiválaszt egyet, felpróbálja, s ha tetszik neki, viseli, mint egy szép kabátot, ez egyáltalán nem így van. Sok férfi egyáltalán nem értette, hogy mi a célja annak, hogy ő is ott van, és nem látták gyakorlati hasznát sem. Tovább nehezítette a helyzetet, hogy nem volt egyértelmű, kinek kellett volna döntenie arról, hogy a férfi jelen legyen a szülésnél vagy sem.

(...)

Végső soron azt mondhatjuk, hogy habár a szülés és a gyermek megszületése felemelő élmény az apák számára is, negatív érzés társul(hat) hozzá. Nem véletlen, hogy a megkérdezett apák döntő többsége nem akart egy újabb szülésen részt venni: sem felkészülve nem voltak az eseményre, sem elköteleződve saját részvételük iránt.

Nagyon fontos, hogy a (leendő) apák mérlegeljék a különböző szempontokat, hogy átgondolják, mit veszíthetnek és nyerhetnek az élmény által, s hogy mindezek fényében meghozzák saját döntésüket. Ebben az esetben is rendkívül fontos, hogy a várandós anyák és apák őszintén megosszák egymással gondolataikat, érzéseiket, esetleges félelmeiket fenntartásaikat az együtt- és különszüléssel kapcsolatban egyaránt.

Amennyiben úgy döntenek, nem a férj az anyát támogató legmegfelelőbb személy a szülőszobán, érdemes együtt mérlegelni, ki volna az, aki mellett az anya a legnagyobb biztonságban érezheti magát, ill. ki az a személy, aki mellett az apa biztonságban tudja szülő feleségét, születő gyermekét. Ez a személy lehet egy tapasztalt lelki segítő: barát, rokon, testvér vagy akár dúla.

Sem a vizsgálatok, sem a gyakorlati tapasztalat nem igazolja, hogy valaki attól válik jó apává és partnerré, hogy jelen van a szülőszobán. A gyermek születésénél való apai jelenlét, amennyiben kellően mérlegelt, tudatos döntés eredménye, és a pár mindkét tagja felkészülve van jelen, valamint a szülőszobai szakmai személyzet hozzáállása támogató, az apát partnerként kezelő, úgy a szülőszobán valóban CSALÁD (is) születik.”