Jó látni, hogy nincs kettős mérce, a szabály az szabály
Most végre léptek a hatóságok, és kiadták a bontási határozatot Tordai Bence otthonára.
Ön mit tenne, ha egy ön által megbízott cég hanyagul látná el feladatait, félrevezetné önt, rendszeresen tartozna önnek, és mindezek után nem elnézést kérne öntől, hanem lépten-nyomon gáncsoskodna, fenyegetőzne, és még neki állna feljebb?
2016. május 24-én megjelent az Indexen egy cikk, amely a Szent Szív nővérek, a Pázmány és a Decorus Kft. szövevényes budapesti ingatlanügyeit feszegette.
A Szent Szív nővérek úgy vélik, hogy az indexes cikkben alig jelennek meg azok a válaszok, amelyeket az Index megkeresésére adtak a portál újságírójának. Ezért a rend hozzájárult, hogy a Mandiner leközölje a rend elöljárója, Berecz Rita teljes válaszait az indexes Miklósi Gábor nekik elküldött kérdéseire. A válaszok április 22-én születtek meg.
***
„Hogyan esett a választásuk a Decorus Kft-re, amikor felmerült a rend tulajdonában álló józsefvárosi ingatlanegyüttes hasznosítása?
Talán senki számára sem okoz meglepetést, hogy közvetlen vatikáni fennhatóság alá tartozó történelmi tanító rendként missziónk hitéleti természetű, az ingatlanhasznosítás pedig nem tartozik ebbe a körbe. Ezért amikor 2011-ben végre visszakaptuk azt a Mikszáth Kálmán téri épületegyüttest, amelyet még az '50-es években vettek el a Rákosi-korszakban megszűnésre ítélt rendünktől, úgy gondoltuk, hogy az a leghelyesebb, ha szakértő kezekre bízzuk az ingatlan működtetésével járó szakmai munkát. A Decorus Kft vezetőjét a Jezsuita Rend üzemeltetési igazgatójaként ismertük meg a 2000-es évek elején, ami azért is fontos körülmény, mert a Sacré Coeur nővérek és a Jezsuita Rend mindig is jó viszonyt ápolt, miként ápol ma is, hiszen lelkiségi alapjaik közösek. A kapcsolat tehát innen származott. Ugyanakkor az is igaz, hogy az üzemeltetési igazgató által alapított cég valódi piaci kvalitásairól akkor még nem voltak, nem is lehettek közvetlen, személyes tapasztalataink. Nyugodt szívvel mondom, hogy mi lettünk volna a legboldogabbak, ha a cég csakugyan megszolgálja megelőlegezett bizalmunkat.
Hogyan és mikor jutottak arra az elhatározásra, hogy értékesítik a Mikszáth téri ingatlant?
A 2011-es átadást követően szomorúan szembesültünk az épületkomplexum tényleges állapotával. Nemhogy a felújítás, hanem maga az állagmegóvás is olyan nagyságrendű anyagi forrásokat igényelt volna, amilyenekkel nem rendelkeztünk. A valódi megoldás lassan kristályosodott ki, miközben folyamatosan azzal szembesültünk, hogy hiába bíztunk meg egy ezzel foglalkozó szakcéget, mégis egyre többet és egyre mélyebben kell foglalkoznunk az ingatlannal kapcsolatos kérdésekkel. Csakhamar világossá vált, hogy a Decorus mint üzemeltető sajnos nem képes beváltani hozzáfűzött reményeinket… Megoldások helyett újabb és újabb problémákkal szembesültünk. A cég ráadásul a szerződés szerinti fizetési kötelezettségeit is rendre igen nagy késésekkel teljesítette, és mint utóbb kiderült, több milliós közüzemi tartozást is felhalmozott a rábízott épületegyüttes terhére. De az is mind kínosabbá vált, hogy a céggel szemben az épület akkori legnagyobb bérlője, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem is egyre gyakrabban fejezte ki elégedetlenségét. A tapasztalat tehát azt mutatta, hogy az általunk megbízott kft számára sajnos erőt meghaladó feladatot jelent, hogy maradéktalanul megfeleljen szerződéses kötelezettségeinek. 2014 tavaszára mindez olyan bizalomvesztést eredményezett, amely kérdésessé tette, hogy továbbra is velük együtt képzeljük el a jövőnket. A felújításhoz szükséges tőkehiány mellett ennek a bizalomvesztésnek is döntő szerepe volt az épületegyüttes részbeni értékesítéséről szóló döntésünk megszületésében. Amikor a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jelezte, hogy érdekelt az általa addig bérelt ingatlanrész megvásárlásában, az egyetem gazdasági vezetője azt is egyértelművé tette, hogy ehhez szükségtelennek látja az üzemeltető közbeiktatását. Megfontolva álláspontját mi is arra a következtetésre jutottunk, hogy a legegyszerűbb, legéletszerűbb, egyúttal legkorrektebb és legracionálisabb megoldást a Rend és az Egyetem közötti közvetlen megállapodása jelenti.
Mikor kezdődött a telekmegosztási folyamat? Mikor kezdték meg a tárgyalásokat a Pázmány Péter Katolikus Egyetemmel az ingatlan adásvételéről?
Az Egyetemmel 2014 júniusában kezdődtek meg hivatalosan a tárgyalások. A telekmegosztási vázrajz bejegyző határozata az ingatlan tulajdoni lapja szerint 2014. augusztus 25-i érkeztetési dátumú.
Megfelel-e a valóságnak, hogy nem értesítették a Decorust az ingatlan tervezett értékesítésről, és ha igen, miért döntöttek így?
Az üzemeltető által is aláírt bérleti szerződés vonatkozó rendelkezése nem tartalmaz ilyen tulajdonosi kötelezettséget, azt viszont rögzíti, hogy az épület értékesítésével megszűnik a bérleti szerződés, így nem szorul magyarázatra, hogy ehhez tartottuk magunkat.
A Decorus Kft képviselője szerint a szerződés felbontása után, majd a per ideje alatt próbáltak önökkel peren kívül megegyezni, és mediációt is kezdeményeztek, ám a Szent Szív Társaság ettől elzárkózott. Fedi-e ez a valóságot, ha igen, miért zárkóztak el?
Épp ellenkezőleg, a Rend szeretett volna folyamatosan elszámolni, e helyett a Kft. a szerződésben kikötött Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Választottbírósághoz fordult, ő perelte be a Rendet. Elszámolást a mai napig nem adott, többszöri kifejezett kérés ellenére sem - ezt jól jelzi, hogy a Választottbírósághoz sem fordult ilyen elszámolási igénnyel. Jellemző tény, hogy a jogvitában eddig átlagosan négy-öt ügyvédet foglalkoztatott és tudomásunk szerint őket sem kívánta kifizetni - az egyikük például csak végrehajtó útján jutott a megbízási díjához. Ugyanakkor számos feljelentést tett és rosszhiszeműen, jogellenesen próbálta meg visszaszerezni az épületet használatát is. Az ezzel kapcsolatos eljárások még folyamatban vannak, amennyiben érdekli, a PKKB Gazdasági Kollégiuma előtt ( 1027 Bp Varsányi Irén u. 40-44. VI emelet 602.) május 5-én, 11 órakor nyilvános bírósági tárgyalás lesz a Rend és a Kft között.
Információim szerint ítéletében a választottbíróság az ingatlan-üzemeltetési szerződés 2014 augusztusi, a Szent Szív Társaság által történt felmondását alátámasztó indokok közül egyet sem talált megalapozottnak, ezért a felmondást jogellenesnek minősítette, és a szerződés megszűnését az ingatlan időközben történt értékesítése miatt mondta ki. Megfelel-e ez ön szerint a valóságnak, és ha igen, mi a véleménye az ítéletről?
Valóban, a választottbíróság nem találta jogilag megalapozottnak a felmondást. A vállalt két hónap helyett azonban több, mint egy év alatt született meg erről a döntésük. Véleményünk szerint a hozott ítélet egy rendes bíróságon nem igen állná meg a helyét. Ugyanakkor a valóságos helyzet megrendítően szomorú. Szakértői vélemények támasztják alá, hogy az épületet életveszélyes helyzetben hagyta hátra az üzemeltető. A homlokzat életveszélyes állapotát önkormányzati szemle erősítette meg 2015. év elején, mázsás kőlapokat kellett acélszerkezettel megfogatni. Szakértői vizsgálat alapján a gépészeti rendszer katasztrofális állapotban volt. Az épület korábbi üzemeltetője nem gondoskodott a csapadékvíz elvezetéséről sem, minek következtében egy pillérfal teljesen átázott. Eső idején az udvaron térdig érő víz volt, mivel nem gondoskodtak a levezetésről, ez mind az alapokhoz folyt be. Az oktatási tér elektromos rendszerében közvetlen áramütéses életveszély volt - épp ott, ahol hátrányos helyzetű, fogyatékkal élő gyerekek nevelését végezték. Nem volt kialakított tűzvédelmi főkapcsoló, nem kell mondani, hogy ez mit jelent tűz esetén. Nem volt villámvédelem. Felújítási kötelezettségének nem tett eleget. Beszámolási kötelezettségének nem tett eleget. Ön szerint mindez azt jelenti, hogy a Decorus a jó gazda gondosságával kezelte az épületet? Miért kellene továbbra is egy ilyen céggel együttműködnünk? Ön szívesen alkalmazna egy olyan embert, aki nemcsak hanyagul látja el munkáját és jelentős összeggel tartozik Önnek, de még lépten-nyomon fel is jelenti Önt?
S ha ez még mindig nem volna elég, mit mondjuk arra, hogy mindezek tetejébe a Decorus vezetője még félre is akart vezetni minket, amikor a Pázmány Egyetem beruházásait a saját beruházásaiként tüntette fel.
A Decorus a tájékoztatása szerint a 10 évre kötött üzemeltetési szerződést szem előtt tartva, a mielőbbi és minél nagyobb kihasználtság érdekében a saját forrásaiból komoly beruházásokat eszközölt az ingatlanon, és a szerződés megszűnésével emiatt jelentős kára keletkezett, Mi erről a Szent Szív Társaság álláspontja?
Örülnénk annak, ha így volna, de ennek sajnos nincs látható nyoma az épületen, ezért szeretnénk megismerni a Decorus által állítólag elvégzett beruházások dokumentációját. A Pázmány Egyetem bérlőként valóban végzett beruházásokat az épületben, ezek láthatóak, azonosíthatóak, kézzelfoghatóak. De mi köze ezekhez a Decorus Kft-nek? Épp ezért 2014. augusztusa - tehát a rendkívüli felmondás - óta folyamatosan kérjük, hogy a Decorust nyújtsa be az általa elvégzett felújítási munkák dokumentációit és elszámolásait, de sajnos mindeddig hiába.
A Decorus szerint az ítélet kihirdetése óta többször kérték, hogy kezdjék meg a személyes tárgyalásokat az elszámolásról, amitől önök elzárkóztak. Van-e a szerzetesrend részéről akadálya az elszámolási tárgyalások megkezdésének?
Épp ellenkezőleg. Ezt kérjük 2014. augusztusa óta.
A Decorus képviselője nehezményezi, hogy a rend a céget, mint az ingatlan üzemeltetőjét nem tájékoztatta a zajló telekmegosztási és adásvételi folyamatokról. Ez, valamint a szerződés felmondásának utóbb a választottbíróság által (állítólag) alaptalannak bizonyult indokai a külső szemlélő számára felvetik a kérdést, hogy a szerzetesrend jóhiszemen járt-e el a Decorus-szal szemben, és nem csak az ürügyet keresték-e a szerződés felmondására. Mi erről a véleménye?
Az üzemeltető 2011-ben teljes bizalmat kapott, a Rend rábízta egykori fővárosi működésének helyszínét, hogy méltó módon kezelje. Az eddig elmondottak alapján Önre bízom, hogy megítélje, így történt-e. Számunkra az őszinteség, a feddhetetlenség és az erkölcsi kérdések hitéletünk alapját jelentik. Mi ezeknek az értékeknek az érvényesülésében vagyunk érdekeltek, így számunkra méltatlan minden olyan helyzet, amelyben ezek az alapértékek megkérdőjeleződnek. Lehet, hogy vannak, akik úgy gondolják, hogy a jóhiszeműséget és a megelőlegezett bizalmat nem kell korrekt teljesítménnyel kiérdemelni. Mi mást gondolunk erről. És úgy vélem, ez nem csak hitünkből és rendünk nemes hagyományaiból adódik. Ezért engedje meg, hogy érdeklődését megköszönve én is feltegyek önnek egy általános, de elvi jelentőségű kérdést: ön mit tenne, ha egy ön által megbízott cég hanyagul látná el feladatait, félrevezetné önt, rendszeresen tartozna önnek, és mindezek után nem elnézést kérne öntől csöndben bűnbánatot gyakorolva, hanem lépten-nyomon gáncsoskodna, fenyegetőzne, és még neki állna feljebb?”