Kifutóban van az offshore-ozás?
Az adóparadicsomokra egyébként az EU, az OECD és az Egyesült Államok is erősen nyomást gyakorol, hogy belemenjenek az ilyen információcsere-egyezményekbe. Az ügy előzménye az amerikai FACT (Foreign Account Compliance Tax) törvény, amely a világon mindenhol kötelezi a bankokat, hogy az amerikai adóalanyok bankszámláit jelentsék az amerikai adóhatóságnak. Mindez hatalmas adminisztrációs költséget jelent a bankoknak: globálisan nagyjából a brazil GDP-nek megfelelő összeget költenek el arra a bankok, hogy megfeleljenek ennek az amerikai törvénynek – mutatott rá Csővári István. Hozzátette: ha már ilyen drágán úgyis meglett az infrastruktúra az adatcseréhez, akkor az OECD és az EU is szeretett volna profitálni belőle: így az EU az automatikus információcserét az úgynevezett megtakarítási irányelv módosításával kiterjesztette a volt gyarmattartó tagállamok
tengerentúli területeire, valamint Svájcra és Ausztriára is; az OECD pedig az idei évtől hasonlóan széles körben tervezi bevezetni az úgynevezett „common reporting standard”-et. Ez lényegében a világ minden országa között automatikus információcserét biztosít a magánszemélyek és offshore cégek nevén lévő bankszámlákat illetően az érdekeltek adóhatóságai felé.
Csővári István szerint ezek a globális szabályok meg fogják akadályozni – sőt, már most is erősen akadályozzák – az offshore-ozást. A most meglévő offshore cégeket évekkel ezelőtt alapították, de most már egyre nehezebb újakat alapítani.
Jól jelzi ezt az is, hogy a panamai szivárogtatás kapcsán az Opten által készített
összesítés szerint magyar offshore cégből Cipruson (vagyis egy EU-tagállamban) van a legtöbb, és csak ezután következik a Seychelle-szigetek és Panama. Ugyanakkor ezeket a ciprusi cégeket jórészt legalább 6-8 éve alapították, és mostanra csak formálisan működnek – mondta a Mandinernek Pertics Richárd.
Az EU-n belül pedig az adóügyi információcserén túlmenően gyakorlatilag abból a szempontból is kiiktatják az offshore-ozás lehetőségét, hogy a pénzmosási irányelv újabb módosítása miatt már nem rejtőzhetnek el a cégtulajdonosok a cégeik mögött – erősítette meg Csővári István.
Miért offshore-oznak ennyien Magyarországon, mikor itt még alacsony is az adó?
Felvetődhet a kérdés, hogy ha Magyarországon, tizen-egynéhány százalékos adókulcsok mellett ennyien offshore-oznak, akkor mi lehet a helyzet Nyugat-Európában, ahol harminc százalék feletti adókulcsok jellemzőek? Vajon az adókulcs vagy az adózáshoz való „morális hozzáállás” határozza ezt meg inkább?
Az optenes Pertics Richárd felvetésünkre azt mondta: nem ismer arról statisztikákat, hogy Nyugat-Európában mennyien offshore-oznak, de az biztos, hogy Magyarországon alacsony az üzleti etika szintje – ez pedig legalább annyira fontos, mint az adókulcs.
Ezzel kapcsolatban Csővári István hangsúlyozta, hogy azért a magyar offshore cégek többsége még akkor jött létre, amikor a társasági adó 20, az osztalékadó pedig 35 százalék volt a mostani tíz plusz tizenöt helyett. Mint mondta, most már nagyon alacsony az adó Magyarországon: a társasági adó, az szja és az iparűzési adó együtt tesz ki nagyjából 25 százalékot, míg máshol egyedül az egyik adónem tesz ki ennyit.
Csővári szerint éppen ezért az utóbbi években megcsappant az igény az offshore cégek alapítására, legalábbis ami az adóelkerülési motivációt illeti. Persze elképzelhető, hogy valaki elsősorban nem az adók elől menekíti a pénzét, hanem mondjuk bűncselekményből származó pénzt akar elrejteni külföldön, de ez ugyebár egy másik kérdés.