Juncker-nudli

„Gazdaság? Totális csőd. Egy az egyben átvették Berlin receptjét, hogy a német gazdaság dübörgésének segítségével rántsák ki Európát a gondokból. A németek erősödtek is, összességében azonban a »kicsik« kárára. Ezt nem ellensúlyozták a többségnél a német vállalatok által odavetett morzsák. Mi fizettük meg Angela Merkel újabb kancellárságának árát.

Ukrajna? Washingtoni nyomásra pofán vágták Európa gazdaságát – főleg az Oroszországhoz jobban kötődő kelet-közép-európaiakét –, megfúrták a Déli Áramlatot is, miközben az uniós nagyokhoz északon lelkesen jön a gáz. A kizsigerelő szankcióháborúért cserébe létrejött egy amerikai csatlós állam, amely a remélt privatizációs buliból is kiszorítja az uniós cégeket. Ukrán demokráciáról pedig inkább ne is beszéljünk, ilyen szóösszetétel nem létezik!

Görögország? Rémálom. Kamatigába fogtak egy országot, időzített bombák ezreit helyezték bele a görög gazdaságba és társadalomba, csak hogy a saját »arcukat mentsék« és időt nyerjenek. Athén cserébe nem tesz semmit, a menekültek számára napsütötte átjáróház Görögország.

Tehát migránskérdés. Aligha van erre mit káromkodás nélkül reagálni. Uniós megoldás nem volt és most sincs, amit annak neveztek és neveznek, az a német és francia »kérések« elvtelen teljesítése. Tobzódott a széplélek is, Párizsban is most ezt »ünneplik«. Kérem, pontosan értsék: ez nem az idén kezdődött, a migránsinvázió csak a végeredmény. Ha nincs líbiai, iraki és szíriai beavatkozás, nincs menekültáradat. Ha a törökök uniós közeledését nem nagyképűen a brüsszeli bürokraták aktaerkölcsére bízzák, akkor ma le lenne zárva a szíriai–török határ, és az ankarai vezetés sem értelmét vesztett pszichopataként viselkedne.”