Megzsarolt nők

http://www.ferfihang.hu http://docdroid.net/qvbl https://www.reddit.com/r/TheRedPill/ http://valodiegyenloseget.blog.hu http://egynoanokert.blogspot.hu „Uniszex” társadalom – avagy „ha felnő, majd eldönti” Szakállas vicc (szó szerint), de aktuális. A liberális a parkban tolja a babakocsit. Oda megy hozzá egy ember, megcsodálja a gyermeket, majd megkérdezi: „de aranyos, kisfiú vagy kislány?” Erre a kérdezett felháborodva kifakad: „mit tudom én, majd ha felnő eldönti!”. Kicsit olyan ez, mint a „főnök vicce”. Addig röhögünk rajta, amíg rá nem jövünk, hogy az a napi feladat (esetünkben a szomorú valóság). A politikai korrektség szellemi alapjaira épülő liberalizmus a férfi és női családi/társadalmi szerepeket csereszabatosnak tekinti, a két nemet pedig nem csak egyenlő jogúnak, de gyakorlatilag egyformának is. A mindenki számára szembetűnő különbségeket a kultúra, a vallás és a szocializáció/neveltetés számlájára írják. Nincsenek már „férfi szerepek”, „férfias szakmák”, sem „női szerepek”, nincs már apa vagy anya, csak „szülő 1″ és „szülő 2″, – s aki ezt kétségbe vonja, az bizony „szexista”. Tekintetbe véve, hogy ma egy családot egy szülő (az apa) jövedelméből igencsak nehéz fenntartani, vagyis a jelen rendszer nem csak ideológiai, de gazdasági eszközökkel is szinte kikényszeríti a nők munkába állását, a feminizmus azon követelésével, miszerint ugyan azon munkáért a nőnek ugyan olyan bér jár, mint egy férfinak, nem lehet vitatkozni. Ahogy azzal sem, hogy ha egy munkakörre egy nő egyébként fizikailag, szellemileg alkalmas, akkor női mivoltára hivatkozva ez a munkakör nem tagadható meg tőle. De Sz, már a harmincas években figyelmezettet: „Bűnt követ el az a rendszer, amelyik a nőt szent hivatásától elvonja, mint munkást kihasználja és anyagi feltételek után rohanó “férfinőt” teremt belőle.” A kulturális marxizmus lelkes támogatását élvező, s már a politikai korrektség szerves részévé vált feminizmus azonban éppen ezt teszi. A cél a hagyományos család szétverése – mindez az „egyenjogúság”, a „nők felszabadítása” jelszavai mögé rejtve, tekintve, hogy a család felszámolásának szándékát (ami egy érezhetően negatív dolog) kevés nővel lehetne a maga csupasz valójában megetetni, ezért pozitív, az emberek által általában szimpatikusnak gondolt fogalmakba (egyenlőség, szabadság, boldogulás, önmegvalósítás) csomagolják. A feminizmus a nőket a hiúságukon, büszkeségükön keresztül próbálja a kulturális marxizmus céljaira motiválni. „Te is képes vagy rá”, „valósítsd meg önmagad”, „tudod te ezt még jobban is, mint egy férfi” és hasonlók. Így azon nők, akiket a gazdasági szükségszerűség esetleg nem kényszerít munkába, állást vállalnak azért, hogy megmutassák a világnak, hogy vannak olyan jók, mint a férfiak. Megjegyezzük, némely területen még jobbak is, de ez egy másik fejezet témája. Így a rendszer által mesterségesen keltett lelki (önmegvalósítás, bizonyítási vágy) illetve anyagi (a puszta létfenntartástól a presztízs-fogyasztásig széles a skála) szükségletek képesek rákényszeríteni a nőt arra, ami ellen egész valója a leghevesebben tiltakozik. E tiltakozás letörését szolgálja a tudatipar, az iskolától az egyetemig, majd a média és a kultúra. Ennek köszönhetően a hagyományos anyaszerep mára „ciki” lett, a családjáért élő nő „elnyomott rabszolga”. A szórakoztatóipar ma a nőket keménynek, rámenősnek ábrázolja és szinte kivétel nélkül szinglinek, aki a munkájában, kedvteléseiben (szórakozás, fogyasztás) teljesedik ki. „Ma a nyugati nők milliói osztoznak a feministák házassággal és anyasággal szemben tanúsított ellenséges beállítottságában. Milliók tették magukévá a mozgalom célkitűzéseit, és nem áll szándékukban férjhez menni, pláne gyermeket szülni. Marcuse Élvezeti Elvével való azonosulásuk, a szexuális forradalomban vállalt elkötelezettségük azt jelenti, hogy a házasság a sor végére került. És – amint válási és születési statisztikáink mutatják – még a megkötött házasságok is kevésbé tartósak és termékenyek.” (Buchanan) A nők a gazdasági kényszer, illetve a pszichológiai kondicionálás előtt meghajolva, bárki által elvégezhető munkák felvállalásával bizonyítják értéküket a világnak, miközben a senki más által el nem végezhető és a társadalom számára nélkülözhetetlen hivatásukat második helyre szorítják, esetleg teljesen feláldozzák a karrier, illetve a megélhetés oltárán. Tanár, orvos, ügyvéd, közgazdász vagy „manager”, esetleg gyári munkás bárki lehet, édesanya viszont nem. Olyan nők persze mindig voltak, leginkább a középkorban, akik a hivatásukért lemondtak a családról, hogy teljes lényükkel átadhassák magukat annak, amit csinálnak. Őket hívják apácának. De őket nem az „önmegvalósítás”, a pénzszerzés vagy az érvényesülés motiválta, és csupán egy dolgot „akartak megmutatni”, a világnak: Krisztus szeretetét.” http://docdroid.net/q9pk Farrell, Warren – The Myth of Male Power (3 MB) http://docdroid.net/q9t9 Farrell, Warren – Why Men Are the Way They Are (17 MB) http://docdroid.net/qv9n Farrell, Warren – Why Men Earn More – The Startling Truth Behind the Pay Gap — and What Women Can Do About It (1 MB) Puzsér Róbert... ... MGTOW-ról: http://www.youtube.com/watch?v=rWVpO1zYmhc ... Feminizmus, férfierőszak, nemi szerepek http://www.youtube.com/watch?v=2ZF7MK5Idho ... http://www.youtube.com/watch?v=pl-UtdOopX4 Feminizmusvita (Puzsér, Papp Réka Kinga, Nyári Gábor) http://www.ferfihang.hu/2014/07/02/puzser-robert-es-az-antifeminizmus/

Egészen döbbenetes ez a csaj ezzel a megmondom a tutit attitűddel. Ilyen nyílt és ostoba öntömjénezést ritkán tapasztalni. Simán megtippelhető az elmebaj. Tulképp tragikomikus. Tolja magát mindenhova, de a világ kegyetlen, jól megtépték már több fórumon. Nem kímélik a bolondokat, ez nem az a társadalom. És mintha a sértésekből szedné az energiát, ez lenne a motor. Női sikertelenség, férfi utáni vágy, öngyűlölet, ebben a körben pörög szegény, és próbálja a szerencsétlenségéhez fazonírozni a valóságot.

A konzeratívok szerint a világ valóban nem változik. Nő és férfi mindig partnere egymásnak, egyik sem áll a másik felett, hanem jól kiegészítik egymást. Ez mindig így volt és így is lesz. Lényegét tekintve a világ tényleg nem változik, izmusok ide vagy oda.

Azzal egyet értek, hogy jó lenne, ha kevesebb válás lenne, azzal viszont nem, hogy a "gyerek kedvéért" együtt kellene maradniuk a szülőknek. Ha valami nem működik, azt nincs értelme erőltetni. Arra viszont kiváncsi lennék, ha már tekintélyevűségről van szó, mi a véleménye a cikkirónak arról, hogy a menekülttáborokban nőkre vizelnek, illetve, hogy rendőrnőket gyaláznak iszlám hátterű bevándorló bűnözők (mégha ez az ilyen bevándorlók többségére nem is jellemző, legalábbis statisztika nincs erre).