Amikor egy ilyen gyorsan változó nemzetbiztonsági, rendőri, világpolitikai kérdésről van szó, melynek hátterét és következményeit senki sem látja át teljesen, szerintem óvatosabban kellene bánni a szép szavakkal.
„Ez már a sokadik egyházi megnyilatkozás, amely a feltétlen befogadásra int. Nagyon bírom a szerzeteseket, egy regiment jó ismerősöm, sőt rokonom van köztük, de attól tartok, az ilyen közleményekkel a hívők nagy része nem tud mit kezdeni. Persze hibának tartom, ha valaki kizárólag bennünket lerohanó hordának láttatja a menekülteket (pontosabban: jelen állás szerint illegális migránsokat, sőt határsértőket), és nincs szeme a tömeg egyes tagjainak szenvedéseire. Azt viszont a másik végletnek gondolom, hogy az idegenektől való félelem meghaladásáról, az irgalmas szamaritánus példájáról, a feltétel nélküli befogadásról mondunk nagyon emelkedett szavakat, anélkül, hogy érdemben mérlegelnénk, milyen veszélyeket rejthet magában a mostani invázió. Amikor egy ilyen gyorsan változó nemzetbiztonsági, rendőri, világpolitikai kérdésről van szó, melynek hátterét és következményeit senki sem látja át teljesen, szerintem óvatosabban kellene bánni a szép szavakkal. Ma már a legnépszerűbb magyar szerzetes, Böjte Csaba is ott tart, hogy irgalmasan kell bánni a menekülttel, de különbséget kell tenni a háborús övezetekből érkezők és a jobb élet reményében útra kelők között, és senki sem kötelezheti a magyar államot arra, hogy megengedje, boldog-boldogtalan átjáróháznak használja az országot.”
Megegyeztek Franciaországgal: az „egy be, egy ki” megállapodás értelmében bizonyos érkezőket visszaküldenek Franciaországba, cserébe az Egyesült Királyság ugyanannyi menedékkérőt fogadna be, biztonsági ellenőrzéseket követően.
Féljünk-e a kínai mérnököktől? Vagy inkább attól féljünk, hogy tizenévesek tömegével vannak kiszolgáltatva vadidegeneknek? Francesca Rivafinoli írása.
Magyar Péterék támogatták Ursula von der Leyent a bizalmi szavazáson, aki a Manfred Weber vezette baloldali nagykoalíció támogatásával folytathatja kudarcos munkáját.
Egyre nagyobb a feszültség Németország és Lengyelország között.
A francia főváros mára inkább egy szubszaharai városra hasonlít.
Akárcsak Oroszország, Ukrajna sem megy a háború után sehova.
Megegyeztek Franciaországgal: az „egy be, egy ki” megállapodás értelmében bizonyos érkezőket visszaküldenek Franciaországba, cserébe az Egyesült Királyság ugyanannyi menedékkérőt fogadna be, biztonsági ellenőrzéseket követően.
A képviselőt nemsokára nem csak Brüsszelben, hanem a Fővárosi Közgyűlésben is láthatjuk majd.