Az ellenzék ellenzéke

„Mi a helyzet a parlamentben ülő LMP-s képviselőkkel? 5-ből hárman jól jövedelmező tisztséget kaptak a Fidesztől, nincs még egy párt, akivel ilyen bőkezűen (60%-os bizottsági tisztségviselői arány) bánt volna a kétharmad:

• Schmuck Erzsébet, jegyző, és a Költségvetési Bizottság alelnöke,
• Sallai R. Benedek, a Fenntartható Fejlődés Bizottság elnöke,
• Ikotity István pedig a kulturális bizottság alelnöke.

Ha nem lenne elég az önkormányzati és országgyűlési képviselők pozíciókkal való kistafírozása, tegyük fel a kérdést, hogy ki is ma Magyarország Orbán Viktor által kinevezett kolozsvári főkonzulja?

• Mile Lajos, az LMP volt képviselője és választmányi tagja, aki főszerepet játszott a párt jobboldali fordulatának előkészítésében.

Van tehát mit veszíteni. De nem gondolom, hogy a posztokhoz ragaszkodnak a legjobban, az amolyan kellemes mellékes velejárója ennek a stratégiának. Amihez az LMP és Schiffer András foggal-körömmel ragaszkodik, az az ellenzéki ellenségképek gyűlöletére épített identitás. Egyet szúr jobbra, egyet szúr balra, mintha 2010 előtt és 2010 után minden ugyanolyan lett volna. Világos és megvalósítható jövőkép hiányában Schiffer egy ellenzéki ellenségképet gyártott magának, és kizárólag ehhez képest tudja magát meghatározni, a politika, a baloldal felé pozícionálni magát.

Saját jövőkép hiányában marad az ellenzék ekézése, marad a mikuláslevéllel bohóckodó LMP-s képviselő levele az Ökotárs elleni terror miatt tüntetni készülő zöldeknek, hogy annyira nagyon ne menjenek neki a Fidesznek, majd ő elsimítja az ügyet a fideszes fiúkkal. Egyre jobban látszik, hogy ez az út nem vezet sehova.

Ideje lesz kijózanodni. Veszprémben a kétharmad lebontható. Ehhez kellene tudni felnőtt és felelős politikus módjára viselkedni.”