„Magyarul a kommunista rendszerben a budapesti zsinagógáktól megvonták az önrendelkezési jogot, és áthelyezték azt egy vízfejre, aki helyettük tárgyal és őket bölcsen képviseli, ingatlanjaikat karban tartja. Ez lett a BZSH, a Budapesti Zsidó Hitközség, ami gyakorlatilag a budapesti zsidó hitközségek szövetsége lenne, Buzsihisz. Ami akár lehetne egy budapesti érdekvédő szövetség is, ám az igazi érdekvédelem az, ha a Mazsihisszel karöltve dolgozik, hiszen nem a Mazsihisztől kell megvédenie magát a BZSH-nak!
Mert ne feledjük, az állami szerződéseket – szinte mindig – csak a ma már történelmi egyházként számon tartott MAZSIHISZ köthet meg, a BZSH a MAZSIHISZ nélkül csak egy egyesület, nem egyház..
Azaz a BZSH önmagában – önmagán kívül – nem képvisel senkit sem, ám mégis egy 2,5 milliárd forintos forgalmú vagyonkezelő »részvénytársaság«. Sőt az is bátran kimondható, hogy a BZSH-ra rendszertechnikai szempontból semmi szükség nincs, mert csak a vagyon (óvoda, iskola, szociális intézmények, bérbe adható ingatlanok stb.) elkülönített hasznosítására áll külön a Mazsihisztől. (…)
A BZSH sorsa nagyjából három lehet:
1) Továbbra is fenntartja ezt a „zoltais” struktúrát, és a szavazásokat eldöntő alig 30 ember nagyon büszke arra, hogy neki milyen hatalma van, ám közben nem veszi észre, hogy hová is kormányozza ezt a szervezetet.
2) A BZSH közgyűlése/vezetősége, stb. észreveszi, hogy a BZSH társadalmi elfogadottsága a zéróhoz konvergál, és változtat a közgyűlés arányain, majd valamilyen módon és jogon vagy beengedi azokat az öntudatos zsidó szervezeteket, amelyek szeretnének segíteni a modern vallásos közösség döntéshozatalaiban és működésében.
3) A BZSH közgyűlése/vezetősége, stb. észreveszi, hogy a BZSH felesleges vízfej, pénzpazarlás és nem képviseli a budapesti zsidóságot, csakis önnönmagát, ezért feloszlatja önmagát, lehetőséget adva körzetek önálló fejlődésére.”