„Az alapprobléma mégsem az, hogy a műsor által prezentált világkép szembemegy más hitekkel (nem feltétlenül csak a hagyományos keresztyénséggel), hanem az, hogy mindezt valami egészen sajátos és korlátolt logika mentén az általa vizionált szabad és toleráns Európa nevében teszi. Értelmezési monopóliumot hirdet az európai egyenlőségről, szabadságról és toleranciáról, s ráadásul úgy, hogy egy szórakoztató produkció mögé bújva nem vállalja önmaga direkt ideologikus természetét.
Ebben a műsorban valami egészen különleges dolog történt a nyilvánosság erejénél fogva. Lehet ugyan azt mondani, hogy ez a dalfesztivál egy szimpla és ártatlan szórakoztató műsor, ám miután milliók nézik, mégis csak alkalmas arra, hogy a semleges szórakoztatáson túl súlyos ideologikus tartalmak hordozójává váljék. Ez a műsor állítólag előadóművészek versenye, s ekként a szereplők szexuális orientációja a magánéletnek a néző számára érdektelen szférájába kellene tartoznia. Az történt itt, hogy a műsor egy pillanat alatt funkcionálisan átalakult, túllépett önmaga műfaji keretein, s mintegy fordított kulturális rasszizmusként egy karakteres emberképen alapuló másságot akarva-akaratlanul a többi fölé emelt, s normává tett. Ugyanis mi köze a nézőnek bármelyik versenyző szexuális identitásához vagy a nemi szerepekről alkotott véleményéhez? Semmi. Ezzel nyilvánvalóan érzékenységeket sértett, s durva módon belegázolt éppen abba az európai értékközösségbe, amelyért állítólag harcol.