Vékás: A piacgazdaság követelményeihez igazodik az új Ptk

A március 15-én hatályba lépő új Ptk. legfontosabb újítása a kárfelelősséggel kapcsolatban, hogy eltérő szabályokat állapít meg a szerződésből eredő és a szerződésen kívüli károkra. Az előbbi kategóriába tartozik például, ha a kőműves rosszul építi fel a házamat, ami összedől, és ezért kártérítést követelek tőle, mert hibásan teljesítette a szerződést. (Ezt nevezi a szaknyelv kontraktuális felelősségnek.) A szerződésen kívüli (deliktuális) kár leghétköznapibb példája, mikor két autó összekoccan: a felek között korábban nem hogy szerződés nem volt, de nem is ismerik egymást, az autó oldala viszont behorpadt, a károkozónak fizetnie kell.

A március 14-ig hatályos régi Ptk. mindkét esetben azonos módon szabályozta a kártérítési felelősséget. Eszerint a károkozónak a kárt meg kell téríteni, kivéve, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. Vékás Lajos, az új Ptk. kodifikációs főbizottságának elnöke előadásában kiemelte: ez az enyhe mérce tulajdonképpen a szocialista állami vállalatok közti szerződésekre lett kitalálva, de a bíróságok már régóta érezték, hogy a szerződésszegésért és a szerződésen kívüli károkozásért való helytállást külön kellene kezelni. Az 1959-ben megalkotott régi Ptk-n ugyanis, bár sokszor módosították, még mindig érződött a szocialista logika.

Vékás hangsúlyozta: az új Ptk-t a piacgazdaság körülményeire tekintettel alkották meg. Ennek megfelelően a szerződésszegéssel okozott kár megtérítése alól csak egészen szűk körben lehet majd kibújni: a korábbi „általában elvárhatósággal” szemben ehhez most már azt kell bizonyítania a károkozónak, hogy a kárt okozó esemény az ellenőrzési körén kívül esett, nem volt előrelátható és és nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje vagy a kárt elhárítsa. A professzor rámutatott: ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy szerződésben vállalt kötelezettség hibás teljesítésekor csak előreláthatatlan vis maior esetén lehet kibújni a kártérítési felelősség alól. Például ha egy váratlan jogalkotási aktus – mondjuk export- vagy importttilalom – miatt válna lehetetlenné vagy késedelmessé egy szerződés teljesítése, akkor ezért a szerződő fél nem felel. Egy a jugoszláv háború alatt megtörtént esetre utalva azonban kijelentette: háborús helyzet esetén például a szállító nem hivatkozhat arra, hogy váratlanul érte őt a hidak lebombázása, ami miatt nem tudott szállítani. Ezt az esetet egy nemzetközi választottbíróság bírálta el a nemzetközi adásvétel szabályait megállapító bécsi vételi egyezmény alapján, amelyből az új Ptk is sokat merített. Például azt az elvet, hogy aki üzletelésre adja a fejét, legyen előrelátó, és ne bújhasson ki a felelősség alól az általában elvárható magatartásra hivatkozva.

Vékás kiemelte: szintén az üzletbe vetett bizalom irányba hat az a szabály, miszerint az elmaradt hasznok és az úgynevezett „tapadó károk” megtérítését csak annyiban lehet követelni, amennyiben azok a szerződés megkötésekor előre láthatóak voltak. A tapadó kárra a következő példát hozta fel: valakinek beázik a háza teteje és hív egy tetőfedő céget, aki megcsinálja és garanciát is vállal. Ezután az illető drága antik bútorokkal pakolja tele a lakást, a tető azonban ismét beázik és a bútorok eláznak. Ebben az esetben nem követelheti a tetőfedőtől, hogy térítse meg a bútorok árát vagy kijavítási költségét, hiszen a tetőfedőnek fogalma sem volt arról, hogy ilyen drága bútorok lesznek később a lakásban. Ha tudta volna, vagy el sem vállalja a munkát, vagy csak jóval drágábban. „Tehát a piacgazdaság követelményeinek az felel meg, hogy senki ne feleljen olyasmiért, ami számára előreláthatatlan volt a szerződéskötéskor” – összegezte a professzor. Hangsúlyozta: a szerződésszegésért való kártérítési felelősség szabályai a kockázatok igazságos elosztását szolgálják: a kockázattelepítés az, ami a szerződésen alapuló és a szerződésen kívüli károkozás szabályait elválasztja.

A szerződésen kívüli (úgynevezett deliktuális) kárfelelősséggel kapcsolatban Fuglinszky Ádám, az ELTE docense arra hívta fel a figyelmet, hogy a kétfajta kárfelelősség elválasztása a gyakorlatban érdekes kérdéseket vethet fel. Például Józsi bácsi pénzért, tehát egy „szerződés” keretében beviszi a szomszédasszonyt a piacra a szomszéd faluba, aztán útközben felvesznek egy stoppost, majd baleseteznek és mindannyian megsérülnek. Így a szerződés ingyenessége vagy visszterhessége alapján eltérő szabályok szerint felel a sofőr.

Fuglinszky Ádám hangsúlyozta: bár a példa elvetemültnek tűnhet, de egyáltalán nem kizárt, hogy találkozni fog ilyenekkel a bírói gyakorlat. Ráadásul inkoherenciát okoz a rendszerben, hogy a gépjármű-felelősségbiztosítás szabályait újabban módosító salátatörvény indokolása szerint a gépjárművel kapcsolatos felelősség szerződésen kívüli – tette hozzá Fuglinszky, aki maga nincs róla meggyőződve, hogy ez feltétlenül mindig így lenne. Másrészről viszont az is felesleges, hogy szerződéses károkozóként feleljen például az aquapark üzemeltetője egy csúszdabalesetért (hiszen a vendég belépőjegyet vett tőle, tehát szerződés van köztük), ami eddig egyértelműen a szerződésen kívüli felelősség „veszélyes üzem”-kategóriájába tartozott – emelte ki.

Fuglinszky arra is rámutatott, hogy az eredeti javaslatban szerepelt a jogalkotással okozott kár kategóriája, amit – nem meglepő módon – a parlamenti vita során kivett a jogalkotó a Ptk. végleges változatából. Mint mondta, a bíróságok eddig rendre elzárkóztak az olyan kárigények megítélése elől, amelyek egy jogszabály általi károkozásra hivatkoztak, és legfeljebb az egyedi hatósági határozatokat voltak hajlandók elbírálni ebből a szempontból, vagy az olyan, valójában egyedi döntéseket, amelyek általános szabályoknak vannak „álcázva”. Ha azonban szerepelhetett volna az új Ptk-ban a jogalkotással okozott kár, a bírói ítélettel okozott kárra vonatkozó eddigi gyakorlatot lehetett volna megfelelően alkalmazni: eszerint csak kirívóan súlyos jogszabálysértés esetén lehetett a bíróktól kártérítést követelni, mérlegelési jogkörben hozott döntés alapján semmiképp nem.

A deliktuális kárfelelősség sokat emlegetett szabálya a vezető tisztségviselők felelőssége, amivel kapcsolatban Vékás Lajos tiszta vizet öntött a pohárba. A professzor elmondta, hogy szó sincs arról, hogy a cégvezetők felelnének a cég tartozásaiért, mint ahogy azt több újságban olvasta, sőt politikusok is panaszkodtak neki emiatt. Mint mondta, a vezető tisztségviselők felelősségén az új Ptk. alapvetően nem változtat. Vékás hangsúlyozta: a sajtóban megjelent számos cikk azt sugallja, hogy a vezetők a saját vagyonukkal felelnek, ha a cégük nem tud fizetni valamelyik hitelezőjének, ez azonban nem igaz.

A vezető tisztségviselők felelősségére vonatkozó szabály ugyanis kizárólag a szerződésen kívüli felelősségre vonatkozik, és éppen ellenkező az értelme: nem a tisztségviselő felel a cég helyett, hanem pont hogy a cég is belép felelősként a cégvezető mellé, de csak és kizárólag abban az esetben, ha a cégvezető a munkakörében eljárva valakinek – szerződésen kívül – kárt okoz. Például, ha elmegy tárgyalni és ott véletlenül összetör egy drága vázát, vagy ad absurdum, ellop valamit a tárgyalópartnere irodájából. Vékás hangsúlyozta: a cég jogi személy és a saját nevében köt szerződéseket, így ha ezekért valamelyik tagját vagy tisztségviselőjét tennénk felelőssé, az a jogi személy „ernyőjének” átdöfését jelentené, hiszen nem kezelné teljesen elkülönült jogalanyként a céget, holott a jogi személyiségnek pont ez a lényege.

Az új Ptk. felelősségi rendszere tehát az üzleti élet kiszámíthatóságát szolgálja és arra ösztönzi a szereplőket, hogy átgondoltan és előrelátóan szerződjenek, ezért is szigorítja a szerződésszegés körében a kártérítés szabályait, ugyanakkor azt viszont nem várja el, hogy bárki előre nem látott kárért helyt álljon. A vezető tisztségviselőknek pedig nincs mitől félniük: továbbra sem felelnek a cégük tartozásaiért, de még ha ne adj' Isten lopnának is valamit üzletfelük irodájából, ezért már nem csak ők, hanem a cégük is felel.