A megyeházát elfoglalták a tüntetők, ahonnan felemelt kézzel vonultak ki a rendfenntartó erők. A püspökhelyettes tart attól, hogy az épületben elpusztulhatnak olyan dokumentumok, amelyek az egyház múltjával és jelenével kapcsolatban pótolhatatlan értékűek. Fontolgatják, hogy gyermekeiket az esetleges háborús cselekmények idejére Magyarországon helyezik biztonságba. Meg is adom neki néhány nyíregyházi gyülekezet és intézmény elérhetőségét.
Egy másik lelkész barátom azt mondja el, félnek attól, hogy nacionalisták vonulnak majd be abba a tiszta magyar faluba, ahol ő szolgál. Ezért amolyan polgárőrséget állítanak fel, hogy önmagukat és javaikat megvédjék. Vannak közöttük olyan radikális magyarok, akik azt remélik, hogy ez a zavaros helyzet akár Kárpátalja bizonyos részeinek Magyarországhoz való visszatérését is jelentheti. Mindazonáltal ők szeretnének kimaradni a ribillióból, mert meggyőződése, hogy ez a békétlenség csak a szélsőségeseknek kedvez.”