Én istenem' altass el engem

2014. február 20. 16:54

Én istenem' altass el engem, felejtsd el azt, hogy itt vagyok, az egyik szemed ‘csukd be’ kérlek, és én lábujjhegyen elosonok, ha nem figyelsz, ha félrenézel, én lenni többé nem fogok.

2014. február 20. 16:54
Borbély Szilárd

Én istenem' altass el engem,

felejtsd el azt, hogy itt vagyok,
az egyik szemed ‘csukd be’ kérlek,
és én lábujjhegyen elosonok,
ha nem figyelsz, ha félrenézel,
én lenni többé nem fogok, és
ne keress ‘kérlek’ sehol engem,
tegyél úgy, mintha nem vagyok,
a két szemedet hunyd be szépen,
barátod voltam, jól tudod, csak
arra gondolj, amíg elalszol,
hogy bújócskázhattál velem,
a számokat, míg elszámoltad,
'elbújtál' 'most már megyek'
ha mögötted állnék, ne ijessz meg,
az ujjaid közt, amíg nem lestél,
eltűntem végleg előled ‘jöhetsz’
valaki mondta ‘ne nézz hátra’
tégy kérlek úgy, hogy elfelejtesz,
a játékaim dobozba gyűjtöd,
a vinyettára nem írsz semmit,
és a spájzban valahol eldugod,
a padlásra viszed, és ott felejted,
zöld üvegek, kicsorbult porcelánok,
tört szárnyú angyalok közt,
ahol egér jár, és gyerekek
kutatnak néha, kincsre vágyva,
és kincs nekik a sok kacat,
'de csúnya bácsi volt' 'gonosz'
így szól az egyik ‘az orra ronda’
és ‘olyan, mint egy csúnya holló’
'a szája penge' a 'szeme tüske'
'nem mond semmit' én istenem,
mondd nekem, hogy ‘sohasem’
a szemeidet hunyd le, kérlek,
'csak álmodtam' 'de furcsa álom'
'hányat kell aludni' még,
míg elhalad, az ablakon benéz
egy férfiarc, egy gyerekkéz
becsengetett, és elszaladt,
az üvegen egy párafolt maradt,
egy ujjnyom ‘töröld le’ addig
még hányat kell aludni ‘mondd’.

Borbély Szilárd (1964. november 7. – 2014. február 19.)

Összesen 14 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
balbako_
2014. február 21. 05:42
Benedek István Fájdalomhercege hasonló.....
justiceforhungary
2014. február 20. 20:36
Nyugodjon békében.
császár
2014. február 20. 20:27
Karinthy Gábor: Szomorú ének Nem kell az élet. Fáj a fénye S a napok bús pergése és Nem kell a napsugár s az alkony, Az öröm és a szenvedés. Vágyódások, haragok, álmok, A vér tüze, eszményeim: Elhagylak, élet, odahagylak. Halálba kergetett a kín. Nekem a nyári pompa gyász csak. Lomb és madár a táj felett. Fakón megy el a méla kertben a lomha óra s esteleg. Folyton elvágyom, útra egyre. Sorsom kopár és régen ez… Gyötrődöm, hol ülök, hol állok, Elsenyvedek, a végem ez. Letűnt a délután, a fáradt És búcsúzik az esti fény… Kietlen és sivár a lelkem És meg akarok halni én. Nekem ez jutott eszembe.
kispufi
2014. február 20. 20:10
Isten nyugosztalja...
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!