Két út áll az Európai Unió előtt: az egyik a történet végét jelentené
Egyre világosabb, Orbán Viktor miért hangoztatja régóta, hogy a brüsszeli politika irányát meg kell változtatni.
Én istenem' altass el engem
2014. február 20. 16:54
Én istenem' altass el engem, felejtsd el azt, hogy itt vagyok, az egyik szemed ‘csukd be’ kérlek, és én lábujjhegyen elosonok, ha nem figyelsz, ha félrenézel, én lenni többé nem fogok.
2014. február 20. 16:54
Én istenem' altass el engem,
felejtsd el azt, hogy itt vagyok,
az egyik szemed ‘csukd be’ kérlek,
és én lábujjhegyen elosonok,
ha nem figyelsz, ha félrenézel,
én lenni többé nem fogok, és
ne keress ‘kérlek’ sehol engem,
tegyél úgy, mintha nem vagyok,
a két szemedet hunyd be szépen,
barátod voltam, jól tudod, csak
arra gondolj, amíg elalszol,
hogy bújócskázhattál velem,
a számokat, míg elszámoltad,
'elbújtál' 'most már megyek'
ha mögötted állnék, ne ijessz meg,
az ujjaid közt, amíg nem lestél,
eltűntem végleg előled ‘jöhetsz’
valaki mondta ‘ne nézz hátra’
tégy kérlek úgy, hogy elfelejtesz,
a játékaim dobozba gyűjtöd,
a vinyettára nem írsz semmit,
és a spájzban valahol eldugod,
a padlásra viszed, és ott felejted,
zöld üvegek, kicsorbult porcelánok,
tört szárnyú angyalok közt,
ahol egér jár, és gyerekek
kutatnak néha, kincsre vágyva,
és kincs nekik a sok kacat,
'de csúnya bácsi volt' 'gonosz'
így szól az egyik ‘az orra ronda’
és ‘olyan, mint egy csúnya holló’
'a szája penge' a 'szeme tüske'
'nem mond semmit' én istenem,
mondd nekem, hogy ‘sohasem’
a szemeidet hunyd le, kérlek,
'csak álmodtam' 'de furcsa álom'
'hányat kell aludni' még,
míg elhalad, az ablakon benéz
egy férfiarc, egy gyerekkéz
becsengetett, és elszaladt,
az üvegen egy párafolt maradt,
egy ujjnyom ‘töröld le’ addig
még hányat kell aludni ‘mondd’.
Borbély Szilárd (1964. november 7. – 2014. február 19.)
A tragédiáknak is van teremtő ereje – a Felülírt sors című kötetben ismert emberek életpéldái adnak kapaszkodót
Segítők, akik elveszítették a gyermeküket, ma pedig újból derűvel teszik a dolgukat. Egy olimpikon, aki két lábon állva és kerekesszékben is feljutott a csúcsra. Velük is beszélgetett Király Levente, hogy közösen bebizonyítsák: nincs az a sötétség, amiből ne nyílna út a fény felé.
„Látja az angyalkáját” – Szívszorító történetek a magyar kórházak mélyéről, ahol elhagyott babák várják a csodát
Háromszázötven csecsemő él ma is kórházban, család nélkül, pedig az első hónapok döntik el az egész életüket. Két szegedi egyetemista, Blanka és Teó nem tudta ezt tovább nézni, és elindították az Örökké haza programot.
Az Atya is így hajolt le hozzánk, hogy átöleljen bennünket
Mert mi is történt Jézus Krisztus születésekor? Ha modellezni akarnánk, talán így tennénk: ha egy előttem fekvő vagy álló kisgyermeket fel akarok emelni és a karjaimba akarom venni, azt nem tehetem meg egyenes derékkal és térddel. Szükséges, hogy derékból lehajoljak hozzá, vagy legalább a térdemet behajlítsam, hiszen ő igen kicsi. Makláry Ákos írása.
Karácsonykor adni is jó, Lizának pedig az életet jelentheti
Az egész országot megrázta a kis Liza története. A kislánynál 2,5 éves korában diagnosztizálták az agydaganat egyik rendkívül agresszív fajtáját. Most családja a gyógyulására gyűjt, egy drága amerikai kezelés mentheti meg a kicsi életét.
Szia, mentő!
Itt Magyarország. Akinek életünket, nyelvünket köszönhetjük, ott fekszik betegen az ágyon. A szülőnk, a szülőhazánk. Még él, de levegőért kapkod.
Egyetlen ablak
Búcsúzóul kapunk egy-egy fotóalbumot. Ahogy nézegetem a képeket, elszégyellem magam. Mindannyiunk nevében, talán mondhatom így. Mert tényleg van valami szégyenletes abban, ahogy élünk. Győrffy Ákos írása.
Kerkez a Liverpool új sztárja: imádják a szurkolók ezért a jelenetért (VIDEÓ)
Sport
Ebben nagyjából minden benne van.
Összesen 14 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
balbako_
2014. február 21. 05:42
Benedek István Fájdalomhercege hasonló.....
Válasz erre
1
0
justiceforhungary
2014. február 20. 20:36
Nyugodjon békében.
Válasz erre
0
0
császár
2014. február 20. 20:27
Karinthy Gábor: Szomorú ének
Nem kell az élet. Fáj a fénye
S a napok bús pergése és
Nem kell a napsugár s az alkony,
Az öröm és a szenvedés.
Vágyódások, haragok, álmok,
A vér tüze, eszményeim:
Elhagylak, élet, odahagylak.
Halálba kergetett a kín.
Nekem a nyári pompa gyász csak.
Lomb és madár a táj felett.
Fakón megy el a méla kertben
a lomha óra s esteleg.
Folyton elvágyom, útra egyre.
Sorsom kopár és régen ez…
Gyötrődöm, hol ülök, hol állok,
Elsenyvedek, a végem ez.
Letűnt a délután, a fáradt
És búcsúzik az esti fény…
Kietlen és sivár a lelkem
És meg akarok halni én.
Nekem ez jutott eszembe.
Válasz erre
0
0
kispufi
2014. február 20. 20:10
Isten nyugosztalja...
Válasz erre
0
0