Forog a szél

„Amikor a Mandiner arról ír: »érdemes kétszer meggondolni, hogy ha eleve ilyen szűk a mozgásterünk, jó ötlet-e további évtizedekre még jobban Moszkvához kötni magunkat«, a Jobbegyenes pedig így: »jó lenne hinni, hogy a keleti nyitás azt jelenti, hogy a piacunkat nyitjuk meg – és nem a lábunkat tesszük szét«, akkor okkal lehet arra következtetni, hogy a jobboldali táborban nagy a zavar (egy jellemző hozzászólás a kommentfolyamból: »ilyen sajtó mellett nem lehet értelmes hintapolitikát folytatni«). Úgy fest, a keleti szél váratlanul befújt az ablakon egy témát, amely nem a szokásos törésvonalak mentén osztja meg a politikailag aktív közönséget, és alkalmas lehet a közhangulat érdemi módosítására. A Fidesz mindenkinél jobban tudja, hogy léteznek ilyen témák: egy kormányzás az ölébe hullott, legalább két biztosnak hitt győzelme pedig elúszott egyen-egyen. 1993 végén 40 százalékos népszerűséget mértek neki, aztán jött a székházügy, vitte az ártatlanságmítoszát, és ’94 tavaszán nagyon kellett kapaszkodnia az öt százalékért is. 1997 végén az MSZP állt 30-40 százalékon (a Fidesz sokkal lejjebb), ám februárban egyedül a vízlépcsőbotrány kilenc százalékot vitt el a szocialistáktól, és Orbán Viktor a kisgazdákkal összefogva máris kormányon találta magát. 2001–2002 fordulóján a Fidesz vezetett erősen, de Kövér köteles beszéde, illetve az MSZP a 23 millió románnal fordítani tudott.”