Tobinnak bűnhődnie kell! Nem könnyű még egy olyan ügyet találni a rendszerváltozás óta eltelt bő két évtizedben, amelyben az egymással acsarkodó politikai pártok annyira egyetértettek volna.
„A Tobin-üggyel az ír igazságszolgáltatás a szememben leírta magát az erkölcsi nullapont alá. Mert az a bírósági rendszer, amelyben 11 tárgyalást tartottak pusztán annak a tisztázására, hogy az előttük álló Francis Ciarán Tobin valóban az a Francis Ciarán Tobin-e, akit Magyarországon távollétében elítéltek, és hogy az ítélet tényleg az, amit a magyar bíróságon kihirdettek, most postafordultával illesztette az ír jogrendbe a magyar ítéletet, hogy kiállíthassa a gázoló hazaengedéséhez szükséges dokumentumokat. És Tobin pénteken indulhat Dublinba.
Most nem volt kétségük afelől, hogy ez a Tobin az a Tobin.
Azerbajdzsán idéződik fel. A Magyarországon jogszerűen elítélt baltás gyilkos ott, odahaza hős volt, hiszen örményt ölt, ellenséget. Borítékolni lehetett, ha átadjuk hazájának, egy percet sem tölt tovább börtönben. Nem is töltött. Előléptették és hazafiként ünnepelték. Innen nézve jogilag és erkölcsileg is elfogadhatatlan a döntés, de legalább azeri részről magyarázható – na, nem mintha nagyon meg akarták volna magyarázni.
Francis Ciarán Tobin azonban végképp semmiféle hőstettet nem hajtott végre.”
Európa új irányba fordult, a politika betört a gyerekszobákba, a többség azonban nem jelent igazságot. A gyorsuló átrendeződés következményei most kezdenek kirajzolódni.
Tartja magát korábbi ígéretéhez.
Túl sokat veszíthet mindenki ahhoz, hogy pusztán érzelemből döntsön, ne pedig józan megfontolásból.
Aki hisz Krisztus feltámadásában, képes a helyi értékén kezelni az olyan véges dolgokat is, mint a politika – véli Blanckenstein Miklós. Húsvéti beszélgetés elmélyülésről, odaszentelt figyelemről és az önsajnálat ellenszeréről.
Keresztény emberként van dolgunk a politikával.
Egy választási győzelem normális esetben a jövőről szól: reformokról, gazdaságról, fejlődésről. De mi történik, ha a hatalom másnap már nem kormányozni akar, hanem elszámoltatni? A történelem azt mutatja, hogy a bosszú logikája gyorsan felülírja a jogot – és ezzel nemcsak a politikát, hanem a gazdaságot is megrendíti. A kérdés nem elméleti: minden demokrácia életében újra és újra felmerül.
Az ukrán államfő békülékeny hangot ütött meg.
Jön a drágább piaci működés, vagy marad az állami modell?
