Eretnek az, aki hisz Hugh Grant hazugságainak
Vallásról, hitről és választásról veszélyes a nagyközönségnek nyilatkozni vagy akár szónokolni, mert könnyű belefutni abba a hibába, hogy alaptalanul valótlanságokat állítunk.
Ha megnézzük a három legutóbbi pápa gazdasági elképzeléseit, a lassan szentté avatott kapitalista II. János Páltól egy világszintű szabályozói szervért kiáltó Benedeken át a marxizmussal kokettáló Ferencig jutunk.
„A pápa szerint viszont azok az ideológiák, amelyek a beavatkozásmentes szabad piactól várják a társadalmi igazságosság megteremtését, naivan bíznak a hatalmat bíró gazdasági elitekben, pedig valójában egyáltalán nem igaz, hogy az ilyen rendszerekben mindenki automatikusan jól járna. Ferenc azt mondta, a szabadpiaci elvek azt ígérték, hogy „ha a pohár tele lesz, akkor kicsordul belőle valami a szegényeknek is”, de ezzel szemben a valóságban csak annyi történt, hogy amikor a pohár megtelt volna, varázsütésre mindig megnőtt, és végül semmi nem jutott a szegényeknek.
Ferenctől egyébként nem áll messze a marxizmussal kokettáló felszabadítási teológia, amely az 1960-as években jött létre Latin-Amerikában, mint a szegények politikai, gazdasági és lelki üdvéért harcoló teológiai irányzat és politikai mozgalom. Az is nagy hatással lehetett rá, hogy a kapitalizmusnak is csak a helyi, hírhedten korrupt formáját tapasztalhatta meg, ahol számos baloldali diktatúra társadalmi igazságosságra hivatkozva hozott legalapvetőbb keresztény értékeket sértő törvényeket, miközben a rendszer katolikusságát hangoztatta.