Olaszok és külföldiek mécsessel a kezükben követték a stációkat és az elhangzó meditációk szövegét. A keresztút az ókori amfiteátrumtól a szemközti Palatinus-dombig haladt, ahol Ferenc pápa várta a keresztet. Az első stáción a mai kor Pilátusairól volt szó, akik „kezükben tartják a hatalmat és az erősek érdekeit szolgálják vele (...), eltaposva az emberek méltóságát és az élethez való jogát”. A másodikon a „hit és az erkölcs értékeit elfojtó vak laicizmusról”, majd a „mártírként szenvedő Közel-Kelet megalázott és szenvedő népeiről” szólt a meditáció. Ennek szövegét libanoni fiatalok írták Bisár ar-Rai antióchiai maronita pátriárka vezetésével.
A témák között szerepelt a család és az élet védelme, valamint a vallásszabadság és a vallások egysége „a közös jó érdekében”. Többször volt szó a Közel-Keletről, amelynek „testvériesebbnek, békésebbnek, igazságosabbnak” kell lennie. A „keleti egyházak fiainak legyen bátorsága ahhoz, hogy országaikban maradjanak” - hangzott el. Számos állomáson a szegényekért, hajléktalanokért, betegekért, menekültekért, az „erőszaknak és kizsákmányolásnak kitett” gyermekekért, a „sebzett, megerőszakolt és diszkriminált” nőkért, „az elkeseredés, kábítószer, szekták áldozataivá váló" fiatalokért imádkoztak. „A sebzett és elfelejtett ember nem veszíti értékét” - szólt a keresztutat kísérő szöveg.