„A szlovák alkotmánybírák első körben semmi kivetnivalót nem találtak abban, hogy a szlovák állampolgársági törvény felülírja az alkotmányt, és valaki elveszítheti állampolgárságát beleegyezése nélkül is. Nagy a harag, szolidárisak leszünk Ilonka nénivel, Boldoghy Olivér barátunkkal és sokakkal, akik már nem szlovák állampolgárok. Csakhogy itt van a fa meg az erdő – a lényeges kérdés ugyanis az, vajon miért fontos az Unióban és a schengeni térségben, ki milyen állampolgár? Ha ugyanis ennek jelentősége van, akkor az unió legalapvetőbb alapjait kell megkérdőjeleznünk.
Az Unió bizonyos értékek mentén jött létre, alapja nem a bankrendszer vagy az euró, hanem az alapvető szabadságjogok, demokratikus értékek védelme és a háborús konfliktusok elkerülése. Demokratikus alapjog az egyén szabadsága, az esély- és jog előtti egyenlőség, a véleménynyilvánítás szabadsága, a szabad mozgás, a közös munkaerőpiac, az emberek és áruk szabad mozgását gátoló intézmények felszámolása. És egy sor más, de tegyük fel magunknak a kérdést: ezek a dolgok rendben vannak? Szabadok vagyunk? Akkor mi a jó fenéről vitatkozunk mi nemzetállami állampolgárság kapcsán egyik és másik oldalon? Ki és miért vegzál embereket egy olyan kérdésben, amelynek az égvilágon semmi jelentősége szimbolikus és érzelmi felhangon túl nincsen? Vagy van? Nem vagyunk egy hajón, egy közösségben, egy katonai paktumban, egy gazdasági térségben? Nem? Akkor Európa valóban csak a szétrabolható európai alapokat jelenti? Az értékek meg nem az elvekben, hanem a limuzinokban, hivatalokban és betonkerítéssel védett luxusvillákban vannak?
A két dolog látszólag nem függ össze. Dehogynem! Európa alapvető értékek nélkül csak földrajzi megnevezés. Az meg kevés ahhoz, hogy a kontinensre jellemző minőségi élet akár csíráiban is megmaradhasson.”