Varga László képviselő levele a harangügyről

„Főtiszteletű Elnökség, Püspök Úr!

Mély megdöbbenéssel olvastam a hírt, hogy főtiszteletű úr és Erdő Péter bíboros úr kijelentették, hogy nem lényeges harangozni június 4-én, mert nem szakrális esemény.

l. A halottra is harangozunk, nem csak akkor, amikor meghalt, hanem 5, 10, 20, 30 év múlva is, mert a család emlékezik. Nem szakrális cselekmény!

2. Kecskeméten minden április 2-án fél órát harangoznak minden templomban egy 200 évvel ezelőtti nagy tűzvészre emlékezve.

3. A tűz, az árvíz, a vihar sem szakrális esemény mégis harangoztak mindig, és sok helyen ma is.

A MAGYARSÁG ÖSSZETARTOZÁSÁNAK NAPJA emlékezés arra a »halálra« amit a Trianoni Békeszerződés hozott Magyarországra. E nap hány és hány millió embernek a lelki halált jelentette nem beszélve azokról, akik belehaltak, öngyilkosok lettek, vagy éppen agyonverték őket, mert továbbra is magyarnak vallották magukat.

Mint országgyűlési képviselő és a Református Törvényhozók Testületének tagja tiltakozom Püspök úr nyilatkozata ellen. Remélve azt, hogy nem hallgattak a csábító szóra, hanem a szívükre, magyarságukra és a legtöbb határon belüli és kívüli magyar református harangok megszólaltak június 4-én fél 5-kor.

Budapest, 2012. június 4.

Varga László”