Mint a múlt héten írtuk, a vatikáni szóvivő, Federico Lombardi jezsuita nyilatkozatával ellentétben valószínűleg bíborosok is állnak a példátlan kiszivárogtatási botrány mögött.
Most Angelo Sodano bíboros, akit a Vatikánnal behatóan foglalkozók a kiszivárogtatók mögött álló egyik magasrangú szentszéki diplomatának tartanak, azt
nyilatkozta a L’Osservatore Romano című félhivatalos vatikáni lapnak: a bíborosok közt természetes, hogy adódhat nézeteltérés, de ettől még jóban vannak. Azon hírekre reagálva, amelyek szerint éles ellentét van közt és Tarcisio Bertone bíboros, vatikáni államtitkár közt, azt felelte: jó barátok Bertonéval, akivel a pápa szolgálata is összeköti őket, XVI. Benedek pápa pedig szerinte bölcsességgel vezeti a bíborosokat.
Sodano békéről és harmóniáról szóló nyilatkozata ellenére mégis úgy tűnik, újabb közvetett bizonyítékok kerültek elő, amelyek azt látszanak alátámasztani, hogy ő és Giovanni Battista Re bíborosok vannak a mostani botrányok hátterében. Paolo Rodari vatikanológus
azt írja ugyanis Palazzo Apostolico című blogján, hogy Sodano és Re nagy megdöbbenésre hirtelen távoztak a pápa pünkösdi miséjéről. Re pedig nem állt szóba januárban az ő születésnapi ünnepségén megjelenő Bertone bíborossal. Giacomo Galeazzi, a La Stampa vatikanológusa is két bíborosról
ír blogjában.
Az egész ügy
azzal robbant ki, hogy Carlo Maria Viganò, a Vatikánvárosi Állam kormányzóságának volt főtitkára (segretario generale) a 2011 novemberében kinevezett amerikai nuncius megsértődött, amiért eltették a Vatikánból, és kitálalt. Valakik kiszivárogtatták a pápának és a vatikáni államtitkárnak, Bertone bíborosnak írt leveleit (azokat is Nuzzi publikálta). Viganònak az volt a feladata az államtitkárságon, hogy tegyen rendet bizonyos pénzügyekben, mivel ő úgy látta, hogy sokszor a piaci ár sokszorosáért ismerős cégek végzik a munkálatokat. Neki is állt a rendrakásnak, ám egyszer csak Washingtonban találta magát. Ugyanis túlságosan
diktatórikus módon állt neki a rendrakásnak, emellett pedig egy belső bizottsági vizsgálat megalapozatlannak találta vádaskodásait egy bizonyos Paolo Nicolini, a Vatikáni Múzeumok igazgatójával kapcsolatban.
Rámutattunk: Viganò unokaöccse egy bizonyos Carlo Maria Polvani érsek, aki a vatikáni államtitkárságon dolgozik, ő vezeti az információs hivatalt, így ő felügyeli a szentszék félhivatalos lapját, a L’Osservatore Romanót, a Lombardi által vezetett szentszéki sajtóirodát és az úgyszintén Lombardi által igazgatott Vatikáni Rádiót is. Nagyon más nem fénymásolhatta le a későbbi washingtoni nunciusnak a pápához írt leveleit.
Mégis úgy láttuk forrásaink alapján és a Vatikánon belüli törésvonalakat ismerve, hogy bíborosok is állhatnak a háttérben. Leszögeztük: Joseph Ratzinger pápává választása ellen sokat tett a már II. János Pált is túl vonalasnak találó Achille Silvestrini bíboros, aki nem mellesleg diplomata is volt. Mind ő, mind II. János Pál utolsó államtitkára, Angelo Sodano bíboros és a Ratzinger-ellenes liberálisok közé tartozó Giovanni Battista Re bíboros is az egykori vatikáni Ostpolitikot, a szovjet szférába tartozó államokkal való diplomáciai játékot irányító, Antall József által nem igazán kedvelt Agostino Casaroli érsek tanítványai. Ők egyáltalán nem kedvelik XVI. Benedek államtitkárát, Tarcisio Bertone bíborost, aki mögött nem áll diplomata-életút, és
gyakran ügyetlenül kormányozza az egyházat. Mégis ő a pápa bizalmasa, akitől nem hajlandó megválni, és tőle várja saját tehermentesítését.
De miért haragszanak ennyire Bertonéra és a pápára? Mostanában a bíborosok mögött általában egy-egy „lelkiségi közösség” (ilyen például a magyar Regnum is) áll, akiket ő pártfogol. Hagyományosan jelentős szerepet játszik a Vatikánban egy bizonyos Szent Egyed közösség vagy épp az Opus Dei. Bertone bíboros szalézi szerzetes, így értelemszerűen élvezi rendje bizalmát és támogatását (szaporodnak is a szalézi püspökök a világban). A pápa személy szerint a Comunione e Liberazione mozgalom patrónusa, Sodano pedig a Legio Christi, a Krisztus Légió közbenjárója és lekötelezettje.
Nos, a
Krisztus Légió papi kongregáció kapcsán volt alkalma csatározni a pápával. A közösség egy konzervatív katolikus társaság, mint azonban idővel kiderült, alapítója, a mexikói
Marcial Maciel Dellogado atya kettős életet élt: egyrészt molesztálta a Légió iskoláiban tanuló diákokat, másrészt családja is van. Ezt Ratzinger bíboros még II. János Pál alatt ki akarta vizsgáltatni, ám Sodano, akiről az is kiderült, hogy pénzadományokat fogadott el a Légiótól, megakadályozta ezt.
Azonban miután Ratziger pápa lett, már nem tudta tovább blokkolni a vizsgálat megindítását. 2006-ban a Szentszék már fegyelmi intézkedéseket hozott a rendeletalapító ellen e vádakkal összefüggésben, és felszólította, hogy „éljen visszavonultan, imába és bűnbánatba merülten”. A pápa 2009-ben
elrendelte a Krisztus Légió apostoli vizitációját, azaz átvilágítását is, ami úgyszintén kellemetlenül érinti Sodanót.
Eközben tovább folytatódnak a kiszivárogtatások: A Rorate Caeli blog
közlése szerint egy „hisztérikus maffia” áll a háttérben, akik most már tulajdonképp az olasz sajtót felhasználva nyíltan fenyegetőznek. A La Repubblica olasz lap riportja három vatikáni levelet hozott nyilvánosságra, amelyekhez a kiszivárogtató kísérőlevelet írt, miszerint többszáz ilyen levél van a birtokában, amelyeket a pápa személyének védelme érdekében nem közölnek, ám cserébe azt kérik: távolítsák el a Vatikánból Bertone bíborost – és itt jön a meglepetés – valamint a pápa egyébiránt teljes mértékben feddhetetlen személyi titkárát, Georg Gänsweint.
A forrás nyilvánosságra is hozott egy dokumentumot, amivel megtámadta a pápához közel álló egyik bíborost,
Raymond Leo Burke kardinálist, az Apostoli Szignatúra Legfelsőbb Bíróságának vezetőjét, akit a legkonzervatívabbak, a tradicionalisták közt tartanak számon. Burke bíboros levelében arra figyelmezteti a pápát, hogy ne hagyják jóvá egy bizonyos
Neokatekumenális Út nevű, spanyol alapítású közösség liturgiáját, mivel azok nem felelnek meg az egyházi előírásoknak. A pápának a levélre írt széljegyzete szerint egyetértett Burke bíborossal (a közösség nem is kapta meg az elismerést, csak a „beavatási szertartásait” ismerték el). (A sors fintora, hogy vasárnap az Út alapítói a Szent István-bazilika előtt
találkoznak a magyar érdeklődőkkel.)
Ez arra enged mutatni, hogy a Vatikánon belül
Sodanonak és körének, a Casaroli-tanítványoknak és a „liberálisoknak” nagyon nem tetszik, hogy a pápa épp vissza készül fogadni a X. Szent Piusz Papi Társaságot (FSSPX) az egyházba, olyasféle személyi prelatúra formájában, ahogy az Opus Dei is működik. Az FFSPX püspöke Richard Williamson, akinek az egyházi kiközösítés alóli feloldása később nyilvánosságra került holokausztrelativizáló nézetei miatt nagy tiltakozást váltott ki.
Ő és három társa akkor került automatikusan beálló kiközösítés alá, amikor az FSSPX vezetője, Lefevbre francia érsek pápai engedély nélkül (de érvényesen) püspökké szentelte őket 1988-ban. Ezzel egyházszakadás állt be, amit a mostani pápa orvosolni szeretne. A kiközösítés alóli feloldás óta az FSSPX tárgyalást folytat a Vatikánnal, aminek fő témája a II. Vatikáni Zsinat elfogadása. a lefevbristák ugyanis elutasítják a zsinatot, a visszafogadásuk feltétele viszont annak akceptálása. Az FSSPX vezetője, Bernard Fellay történelmi lehetőségnek tekinti a tárgyalást, bár három társa k
ifejezte eziránti ellenérzését.
Tavasszal a hírek szerint a
tárgyalások célegyenesbe értek, így a lefevbristákat nem kedvelők ellentámadásba lendültek, hogy bármi áron megakadályozzák visszatérésüket az egyházba, hisz nyilván úgy gondolják, annak szélesebb körű hatása is lehet majd. Van is ebben valami, hiszen például a pápa által úgyszintén kedvelt Ranjith Srí Lanka-i bíboros-érsek egyszer
megjegyezte: szívesen az FSSPX kezébe adná a papképzést, ha azok egyházi elismerést nyernének.
Mindenesetre úgy látszik: Joseph Ratzinger tényleg nem készült pápának, nem épített magának csapatot, amikor a Hittani Kongregáció élén állt, és tényleg a Vatikáni Levéltár kutatójaként
képzelte el nyugdíjas éveit. Így most, miután kiderült, hogy nem mindenben kíván a nagy előd nyomában haladni, nehezen tudja végigvinni akaratát, kicsi a mozgástere. Úgy látszik, tévesen hiszik sokan azt, hogy a pápa olyan abszolút uralkodó, aki kézivezérléssel irányítja az egyházat, és vasakarattal hajtja végre elképzeléseit.