A szentély és a hajó közötti diadalív megroggyant, így a folyton aláhulló kövek miatt a romtemplom látogatása életveszélyes. A tiltás ellenére is sok látogatója volt a hivatalosan nem látogatható műemléknek. Az életveszély és az épület építészettörténeti értékei miatt szükségessé vált a felújítás és az eddig feltáratlan részek bemutatása.
A kolostort először egy 1313-as oklevél említi. Az épületet a következő évszázadokban többször átépítették, majd a török kor idején elhagyták a pálos szerzetesek. A romra már a XIX. század közepén felfigyeltek, a feltárás azonban csak a XX. század harmincas éveiben indult meg. A területen talált kőfaragványok felét 1959-ben a miskolci múzeumba vitték. A templomot a hetvenes évek közepén megpróbálták visszaállítani, egyes vélemények szerint ez felelős a diadalív mai rossz állapotáért is.