Megbuktatja-e Orbánt az IMF-EU páros?

„Az IMF-delegáció kérheti az államosítások leállítását, visszafordítását. Akár a MOL pakett eladását, vagy az étkezési jegyek lenyúlásának visszafordítását, a hulladékgazdálkodás államosításának leállítását, stb. A nyugati cégek trükkös diszkriminációja, különös tekintettel a kereskedelmi láncokra szintén komoly téma lehet a tárgyalásokon. Az ágazati különadók, sőt akár az egykulcsos adó is felmerülhet, csakúgy, mint minden más nem ortodoxnak nevezett intézkedés. A vállalkozások szabadságának EU-s alapelve sok mindenre lehetőséget ad, főleg akkor, ha a másik serpenyőben Magyarország lehetséges csődje található.

Ilyen körülmények között, van-e reális lehetőség az IMF megegyezésre? Igazából nincs, de Orbánék nagyhangú provokációja mögött eddig még mindig ott lapult a gyávaság. Azonnal visszavettek a kuruckodásból, ha a pénzügyi összeomlás rémét vetítette valaki előre. Ilyen volt a IMF-hez való visszatérés is, amit az S&P leminősítésétől való félelem motivált. Valószínűleg egyedül a fizetésképtelenségről hiszik azt, hogy azt már nem tudják választóiknak eladni. Az is igaz mindeközben, hogy az IMF és az EU nem tudja megváltoztatni egy ország politikáját, sőt többnyire nem is akarja. Többnyire csak annyit szeretne, hogy a gazdaság működjön, és visszakapja a pénzét.

A magyar helyzet azonban azért különleges, mert az EU tagja vagyunk és a nyugati világ szövetségi rendszerének szerves része. A nyugati világ türelme ugyan nagy, de a végtelenségig nem finanszírozhat egy alapértékeivel ellentétes, ám szövetségen belüli rezsimet. A fentiekből nem igen következhet logikailag más, minthogy a magyar választók szakítanak Nyugat-, multi- és piacellenességükkel, és megfogadják azt az orbáni intelmet, hogy jogukban áll elkergetni a kormányt, vagy megvárják az államcsődöt. Az is egy lehetőség.”