Családvédelem – de kitől?

„Soha ennyi párás szem, rezegtetett szempilla, meghatottságtól elcsukló bariton, mint a családok védelméről szóló törvény parlamenti vitájában. A legöblösebb hangú egykori  tanácsi anyakönyvvezető sem mondott több jámbor közhelyet az ifjú pároknak, mint amennyit most hallhattunk a család szentségéről, nemzetmegtartó erejéről, szeretetről és gyermekáldásról. Amely javak természetesen csak akkor elérhetők, ha valaki pontosan követi a kereszténydemokrata előterjesztők intelmeit. A politikai giccs persze önmagában még nem ártana senkinek. A családok védelméről szóló törvény konkrét paragrafusai viszont annál inkább. Legalábbis azoknak, akik nem hajszálra ugyanolyan családmodellt választottak vagy kaptak a sorstól, mint amilyet a törvényalkotók elképzeltek. A paragrafusokból tudniillik már első olvasásra kiderül: sokan vannak, akiket kirekesztettek a családi mennyországból. Egyszülős családokat, élettársakat, a születő gyerekek több mint 40 százalékát, akik a kormánykoalíció legnagyobb megbotránkozására jelenleg házasságon kívül születnek.(...)

A világnézetileg semleges, laikus állam köntöséből ismét előbújt tehát a nádpálcás tanító bácsi, aki valódi segítség helyett kőbe vési az »ideális család« meglehetősen szűkkeblűen meghatározott fogalmát. Aki ebből kilóg, annak büntetés jár: erkölcsi vagy anyagi hátrányt szenved, de minimum kioktatást kap. Régóta ismerjük a modellt. Az egykori görög rabló, Prokrusztész is aszerint bánt az emberekkel, hogy beleférnek-e az ágyába. Aki rövidebb volt az ágynál, azt megnyújtotta, aki meg olyan peches, hogy hosszabb, annak lábát vágta le. Az új Prokrusztészek ugyanezt teszik. Nem méretre, helyzetre, életmodellre szabják az ígért családvédelmet és támogatást, hanem éppen fordítva. Ha nem olyan vagy, amilyennek állam bácsi előírja, neked annyi. Ne csodálkozz, ha neked nem jár védelem, ha a te gyereked nem ugyanannyit ér az államnak, mint a másik. Hogy milyen az »igazi« család? Házasságban él (lehetőleg az elsőben), jómódú, középosztálybeli. És akik nem férnek be a Prokrusztész-ágyba: a gyerektelen párok, az elváltak, az előző kapcsolatukból hozott gyerekeket is közösen nevelő élettársak, a nem tipikus családok, ahol például meghalt házastársa édesanyjával vagy édesapjával él közös háztartásban valaki, vagy ahol az egymást segítő testvérek élnek együtt. De nem kapja meg az ideális családnak járó támogatást az adókedvezmények mai rendszerében a mégoly keresztényi szellemben gyereket nevelő kiskeresetű család, a munkáját elvesztő, megrokkant, adózó jövedelemmel nem rendelkező szülő sem. Hátrányban vannak az egyszülős családok, hiszen az egyetlen kereset gyakran nem elegendő a kedvezmény igénybevételéhez. A regisztrált élettársi közösségben élő azonos neműekről már szó se essék az úri társaságban.”