Ufókat láttak Budapesten?

azok nem szentjánosbogarak?

Lehet, hogy csak a plébános próbálgatta a karácsonyi világítást, hogy rendesen működnek-e az izzók :)

Ez a cikk rasszista! Ilyeneknek nevezni a ci...járókelő úriembereket? Nahát?!

"A képek elmondták valamennyiük történetét, akik mind különböző bolygókról származnak, mind más-más erkölcsiséget képviselnek - és egyetlen közös kötelék egyesíti őket: a galaktikai Együttműködés. A Mozg némán figyelte mindezt. Egy kis idő múltán megrázta a fejét. A mozdulatot kísérő gondolat bizonytalan volt, gyenge volt - de tagadó. Mond szólt Falaknak, hogy nyíljanak. Kinyíltak, és Mozg csak bámult. - Elmehetsz mondta Mond. - Kapcsold ki a közvetítőhuzalt, és menj. - És ti mit csináltok? - Keresünk egy másik Mozg-bolygót. - Hol? A Marsban? A Vénuszon? - Nem tudjuk. Remélhetőleg találunk egyet ebben a körzetben. A Mozg a nyílásra nézett, azután vissza a legénységre. Tétovázott; arca határozatlan fintorba torzult. - És amit mutattál nekem, mind igaz? Válaszra nem volt szükség. - Na jó - mondta egyszer csak a Mozg. - Elmegyek. Éktelen ostobaság, de elmegyek. Ha ez csakugyan az, amit mondasz, és muszáj hogy az legyen! Mond látta, hogy Mozg azt hiszi: álmodik, és álomban könnyű és lényegtelen minden döntés. - Csak egy a bökkenő - mondta Mozg. Hisztérikusan részeg volt a hangja. - Itt vesszek meg, fiúk, ha tudom, hogyan kell mozgatni. Mintha fénysebességnél gyorsabbat emlegettetek volna… Hisz óránként egy mérföldet se futok. - Hogyne tudnád mozgatni - nyugtatta meg Mond, és remélte, hogy igazat beszél. Tudta, miféle adottsága van a Mozgoknak, de ez itt… - Próbáld csak meg. - Oké - bólintott a Mozg. - Különben is mindjárt felébredek. A Hajó bezárult, felszállásra készen. Mozg magában beszélt. - Vicces - mondta. - Azt hittem, kellemesen töltöm az eltávozást, ha szabad ég alatt éjszakázom: erre mi történik: lidérces álmaim vannak! Gép felemelte a Hajót. Falak légmentesen zártak. Lát elvezette őket a bolygóról. - Kint vagyunk a nyílt űrben. - mondta Mond. Ahogy Mozgot hallgatta, csak abba reménykedett, hogy nem pattan meg az agya. - Lát és Gondol megadja az irányt, én közvetítem, te meg aszerint mozgatsz. - Meg vagy te őrülve - motyogta Mozg. - Eltévesztetted a bolygót. Takarodjatok, lidércek! - Most az Együttműködés tagja vagy - mondta kétségbeesetten Mond. - Itt az irány. Mozgasd! Mozg egy pillanatig semmit sem csinált. Lassan merült föl a képzelgésből, ráébredt, hogy mégsem álmodik. Áthatotta az Együttműködés. Lát és Gondol, Gondol és Mond, Mond és Mozg, mind összefügg Falakkal, mind összefügg egymással. - Mi ez? - kérdezte Mozg. Egynek érezte magát a Hajóval, melegével, közelségével, amelyet csak az Együttműködés érhet el. Nem történt semmi. - Próbáld újra - kérlelte Mond. Mozg az elméjében kutatott. Mély kétségkútra lelt, mély félelemkútra. Belebámult, és önnön elgyötört arca nézett vissza rá. Gondol világosságot bocsátott rá. Mozg évszázadok óta élt kételyeivel, félelmeivel. Mozg félelmében harcolt, kételyében ölt. Ez volt a mozgatószerv! Mozg, az ember, a specialista, immár teljes értékű tagja volt a legénységnek. Egybeolvadt velük, lelkében átkarolta Gondolt és Mondot. És a Hajó egyszer csak előreszökkent, a fénysebesség nyolcszorosával. És az iram egyre gyorsult. " (Robert Sheckley: A Specialista. Részlet)