Csoóri Sándor

2010. február 03. 17:21

Írni, költeni, vitázni, szervezni, falvakat járni, véleményt formálni, tévét alapítani, liberálisokat hergelni menő. Csoóri Sándor nyertes.

2010. február 03. 17:21
Rajcsányi Gellért
Rajcsányi Gellért

Összesen 5 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
balbako_
2010. február 07. 08:52
A saját szememmel láttam, hogy Csoóri nyakán lihegtek a kopók, míg bírálói az "ellenzékiek" csodás túrákat tettek NSZK-ban és Amerikában, akkor, amikor anyaszülte, még Csehszlovákiába is csak 4 évenként mehetett. Csóri Duray mellett is kiállt, míg a feljelentgető patkányok a Parlamentben csücsültek ballibsi színekben. Undorító emberek, undorító világ!
Öreg
2010. február 04. 17:35
Mindenesetre Csóri nem nyugati ösztöndijakat, hanem kiszoritást kapott pl. a határon tuli magyarokkal kapcsolatos állásfoglalásaiért. És az MVSZ is elfogadott szervezet volt az Ő idejében. Gerincessége a divatos liberális irók körében ismeretlen, mert nem hasznos!
davkedav
2010. február 04. 09:05
@ergé: "Csoóri egyértelműen népi indíttatású és népi felfogású értelmiségi maradt mind a mai napig, ami nem mindig tetszhet a nyugatos konzervatívoknak, és még kevésbé az urbánus liberálisoknak. A pártokat, világnézeteket, harcálláspontokat váltogató vitapartnerekkel szemben azonban Csoóri Sándor önazonos maradt." De azért a lövészárkokat sűrűn változtató értelmiségieknek is lehet jó véleménye róla: "Csoóri Sándor - akit a jó Isten éltessen sokáig - az újabbkori magyar történelemnek fontos alakja. (...) Pár éve a Kritika fölkért, írjak Csoóri Sándornak a Püski kiadásában megjelent kétkötetes esszégyűjteményéről. Elvállaltam, a két vaskos kötetet végigolvastam, nem nagyon volt mit írnom róla, nem is írtam meg sajnos, de az akkoriban kurrens előítéleteim összeomlottak. Egyrészt tiszteletre méltónak találtam, hogy a hatvanas évektől változtatás és kihagyás nélkül összegyűjtheti az esszéit - ezt nem sokan mondhatják el magukról, s az átírások, satírozások, retusálások érdekes stúdiumra teremtenek majd alkalmat a jövendő cédulázó filoszainak -, másrészt meglepett (néhány híres vagy hírhedt passzus kivételével) az egész föltűnő politikamentessége. A terjedelmes könyv vezető témája töprengés a művészetről, közelebbről arról, hogy Csoóri Sándor igazi költő-e. Azóta Csoóri nagyon szépeket írt Camus-ről, akit mostanában a rokonának érez. A magányos morális lázadást tartja, úgy látszik, az egyetlen megmaradt, értelmiségihez méltó magatartásnak: el a tömegtől, gondolja mostanában, s itt Albert Camus mellett nagy mesterének, Németh Lászlónak a halk hangját is halljuk. Csoóri sok képet néz, sok zenét hallgat, régimódi, érzékeny művészember. Nem erről híres, persze." http://www.es.hu/index.php?view=doc;9739
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!